Nagykőrös

A Duna-Tisza köze egyik legpatinásabb városa nevezetes történelmi és kulturális emlékeket őriz a XVIII. és a XIX. századból, a Rákóczi- és az 1849/49-es szabadságharc idejéből.Nagykőrös igazi homokvidék, amelyen virágzó kertészet fejlődhetett ki.

Homoki erdősége jelentős, uralkodó fafajtája a tölgy, a nyár, az akác és a kőris. Ez utóbbi névadója a helységnek, a város címerében is helyet kapott.

A város nevezetes gimnáziumában tanított többek között Arany János (1851-1860) költő és hat akadémikus társa. Az ebből a korból származó irodalmi emlékeket az Arany János Múzeumban őrzik.

A város gazdasága a környék zöldség- és gyümölcstermesztésére épült, 1896-ban itt kezdte meg működését a Gschwindt-féle szeszgyár, mely később konzervipari termékeivel lett világhírű.

Helytörténet

A települést először 1266-ban említi oklevél, még csak faluként. A mezővárosi fejlődés kezdete a XIV. századra tehető. Először Nagy Lajos király 1368-as oklevele - Cegléddel és Kecskeméttel együtt - nevezi mezővárosnak. Nagykőrösön a mezővárosi fejlődés kibontakozása egybeesett a virágzó magyarországi reneszánsz kultúrával.

A mezőváros autonómiájának kibontakozását - a polgári fejlődés csíráit is magában hordozó - vallási ideológia, a rohamosan terjedő reformáció is nagyban segítette. Már az 1550-es években megszervezték a református középfokú iskolát, amely ötödfélszázada folyamatosan működik. A református tanítóképzőt 1839-ben alapították.

A város népe lelkesedéssel fogadta az 1848-as forradalmat. Polgárai közül 1500 fő honvédként és nemzetőrként részt vett a szabadságharcban. Kossuth Lajos - Ceglédtől Szegedig végigjárt - toborzóútja alkalmával 1848. szeptember 25-én érkezett Nagykőrösre, és mondott nagy hatású beszédet. A városban szervezték a Károlyi és Hunyadi huszárezredeket.

A forradalom és a szabadságharc után a város gimnáziumát 12 tanerős főgimnáziummá fejlesztették. Falai közt tanított Arany János (1851-1860) és akadémikus társai (Szász Károly, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Szigeti Warga János, Tomori Anasztáz).

A XIX. század második felében kibontakozó kapitalista fejlődés a város gazdaságában a környék zöldség- és gyümölcstermesztésére épült.