Nagyigmánd
A település megközelíthető közúton: az M1-es autópályáról rátérünk a 13-as útra, déli irányban kb. 4 km. Történetének legelső írásos emléke 1233-ból való: ekkor Wygman néven szerepelt. Neve Wigman bajor lovagtól, első tulajdonosától ered.
Egy ideig a csókakői várnagy birtoka, azután a gesztesi vár tartozéka lett. A török időkben elnéptelenedett terület csak 1643-ban népesedett be református magyarokkal. A XVII. század végén az Esterházy család birtokába került.
A magyar szabadságharc leverése után, 1849-ben itt ülésezett Haynau haditörvényszéke. Ítélete nyomán a parókia udvarán kivégezték Mansbart Antal plébánost és Szikszai János református lelkészt.
1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész rátalált az Igmándi keserűvíz első forrására. A palackozott gyógyvíz később nagy ismertségre tett szert. A messze földre eljutott gyógyvíz kútjai ma már nem használhatók: a gondatlan nagyüzemi mezőgazdaság elnitrátosította a víznyerő rétegeket.