Mágocs

A Dombóvár közelében lévő település megközelíthető közúton. A kutatások szerint éltek itt (a réz-, a bronz- és vaskorban is).

A középkorban a Szente-Magoch nemzetség birtoka volt, ennek ellenére - Pesty Frigyes XIX. századi kutató szerint - Magasdnak hívták régi lakói. A török hódoltság után vita folyt arról, kié eredetileg a mágocsi ősi templom és kolostorrom, a bencéseké vagy a pálosoké. Ebben az időben a magyar lakosság teljesen kihalt, és helyükre délszlávok érkeztek. 

A Rákóczi-szabadságharc idején újra elnéptelenedett a falu. 1768-ban betelepítés eredményeként a lakosság 76 százaléka német ajkú volt, az új lakosok bajor-osztrák területről érkeztek. 
A temetőben talált egyik sírkő felirata szerint már 1750 körül izraelita hitközség működött Mágocson, zsinagógájukat 1846-ban építették. A XIX. században mezőváros és járási székhely volt. A mágocsi céhek I. Ferenc császártól kaptak céhlevelet 1831-ben. A korabeli feljegyzések szerint anyagilag a legerősebb a takácscéh volt, a legnépesebb pedig a molnárcéh. Jónevűek voltak a mágocsi fazekasok és kályhacsempe-készítők.

A Téglaházi-dűlőt Olaszfalunak is nevezték. Itt 1800 óta téglavető működött, s 1930-ig olasz munkásai és vezetői voltak, akiknek lakóházai is ebben a dűlőben álltak. A helyi szövetkezet vegyes kara 1960-ban - színvonalas tevékenységének köszönhetően - Kodály Zoltán hozzájárulásával és jelenlétében felvehette a Kodály Vegyes Kar nevet. Mivel a mester életében mindössze két énekkarnak engedte meg ezt, igen nagy kitüntetésnek számított ez a gesztusa. Német nemzetiségi néptáncegyüttes, kórus és fúvószenekar is működik a településen. A német nemzetiségi hagyományok megtartását segíti a farsangi Narre Tag (Bolond nap), maszkás felvonulással, bállal. Másik jelentős rendezvénye a településnek minden év szeptemberében a Mágocsi Szüret egész napos programja (kézműves vásár, mezőgazdasági bemutató, szüreti felvonulás, kulturális rendezvények).