Ercsi

A gazdag történelmi múlt, a nagy csaták emléke mellett a természeti környezet, a Duna közelsége miatt ismert ez a település. Ercsi a Duna menti népek búcsújáróhelye volt. Az 1100-as években épült monostor már az 1400-as években engedélyt kapott a pápától búcsúk tartására.

Vele szemben, a Csöpögő alatti forrás a hajósok és hajóvontatók kegyhelye lett. A zarándoklatok a török időket követően, az 1720-as évektől indultak ismét meg. A Duna-parton, a löszpad szélén, az 1828-ban épült Nagyboldogasszony-kápolna - báró Eötvös József nyughelye, a család temetkezési helye - máig őrzi ezt a hagyományt. Úgy tartják az itteni családi kúriában írta legismertebb regényeit, a Falu jegyzőjét, a Magyarország 1514-bent és a Karthausit.

Múltidézés

Ercsi régészeti emlékei a környék római kori lakottságát bizonyítják. Elnevezése valószínűleg az ér főnév kicsinyítő képzős változata. Első írásos említése 1037-ből származik. A település középkori története egy monostor történetével függ össze, amely 1186-ban épült. A monostor romjai a századforduló idején, a folyamszabályozás következtében tűntek el, amikor a folyam vízszint erősen megemelkedett.

Ercsi múltjához több diadalmas esemény tartozik. 1444-ben a váradi csata után erre vonult Ulászló király, Hunyadi János és György, rác fejedelem a zsákmányolt fegyverekkel, zászlókkal, foglyokkal. Lotharingiai Károly az ercsi dombháton vívott győztes csatát 1686-ban Szulejmán fővezér serege ellen. Buda ostroma idején a fővezér a Dunán 20 bárka rakományt, feleségét, háremét és gyermekeit igyekezett menteni, de Bottyán János és Bercsényi generális megütközött a kísérettel, és lefoglalta a flottát. A háborús pusztítások következtében a virágzó város a XVII. század közepére nyomorúságos helyzetbe jutott. A török idők után a kipusztult, szétszéledt lakosság helyére balkáni telepesek költöztek.

Birtokosai között a Szapáry családot, az osztrák származású, dúsgazdag Lilien bárót és a báró Eötvös családot kell megemlíteni. A Lilien báró és Szapáry Julianna házasságából született leányt, Annát báró Eötvös Ignácz vette feleségül. Fiuk, Eötvös József - akit már 18 éves korában Fejér megye tiszteletbeli aljegyzőjének neveztek ki - ifjúságának legszebb éveit töltötte Ercsiben. 1871-ben bekövetkezett halála után a családi kriptában temették el. Az Eötvös család később megvált a birtoktól, és a környék a dúsgazdag, görög Sina bankár kezébe került.

A terület adottságai a lakosság életkörülményeit is meghatározták. A Duna mellett valaha a hajóvontatás, a halászat és a vízimolnárság volt a jellemző foglalkozás. A lóvontatású hajókon főként gabonát szállítottak. Az Érd és Paks közötti Duna-szakaszon századunk közepéig számos hajómalom őrölt. Közülük az utolsók az 1942-es jeges ár, majd az 1944-es harcok során semmisültek meg. A halban gazdag folyam sok halásznak adott munkát.
A török kori feljegyzések szerint az ősi magyar településnek jelentős volt a szőlő- és gyümölcstermesztése valamint a méhészete, voltak iparosai, földművesei és tíz dunai malma. Messze földön híresek voltak vásárai. Ercsi 1638-ban kapott először mezővárosi rangot, amit 1800-ban ismét elnyert és 1871-ig tartott meg. 2000. július 1-jén újból városi rangot kapott.
Gazdasági életében 85 éven át meghatározó volt a Cukorgyár tevékenysége. Az 1990-es években a magyar gazdaság szerkezeti átalakulása következtében azonban ez a gyár is bezárta kapuit.