Dunapataj
A településen védett természeti érték a víz: a Kis-Duna és a Nagy-Duna szigetei, hullámtéri erdői, valamint Magyarország negyedik legnagyobb tava, a Szelidi-tó. Dunapataj neve a "Bota" vagy "Pata" személynévre vezethető vissza, amely csatagáj eredetű, jelentése "tevecsikó". Első okleveles említése 1396-ból való....
A településen védett természeti érték a víz: a Kis-Duna és a Nagy-Duna szigetei, hullámtéri erdői, valamint Magyarország negyedik legnagyobb tava, a Szelidi-tó.
Dunapataj neve a "Bota" vagy "Pata" személynévre vezethető vissza, amely csatagáj eredetű, jelentése "tevecsikó". Első okleveles említése 1396-ból való.
A település a Duna mellett egy "másik vízről", a 360 hektár területű természetvédelmi területen lévő Szelidi-tóról is ismert, amely 73 hektáros vízfelületével az ország negyedik legnagyobb természetes tava. A jégkorszak után kialakult morotva tó mintegy 4 kilométer hosszú, átlagosan 3 méter mély, és 100-200 méter széles, nyáron akár 30 fokra is felmelegszik. Vize a szikesekre jellemző nátrium- és káliumsókat tartalmaz, jelentős jodid-ion tartalma miatt már a török korban felismerték gyógyító hatását.
A vidék történeti emlékei a hét épületet magában foglaló Pataji Múzeumban láthatók, amelynek gyűjteménye elsősorban néprajzi és régészeti emlékekből áll, de tekintélyes történeti, valamint természettudományi anyaggal is rendelkezik. Különleges néprajzi értéke a településnek a református temetőben látható, mintegy 200 emberformájú fejfa.
Nevezetes, hogy a II. világháború után községi iskolában elsőként itt alkalmazták a Kodály-módszert. Maga Kodály Zoltán is háromszor járt a neki oly kedves Patajon. Ő tette le 1966-ban az iskola szomszédságában lévő művelődési ház alapkövét, ez volt a mester életében az utolsó nyilvános szereplése.
A település megközelíthető közúton az 51-es úton Solton és Harta irányából. Vasúton a Kunszentmiklós-Tass-Solt-Dunapataj vonalon érhető el.
