0-1. nap - Magyarország, Buenos Aires, El Calafate
Egy európai átszállással repülünk Argentína fővárosába, ahol átszállunk a “világ végére” tartó gépre, hogy megérkezzünk El Calafate-be, Patagónia déli részének fővárosába. Már a repülőtérről a városba vezető úton megérezzük, hogy mit jelent a patagoniai táj. Türkiz tavak és hegyek között fekszik Calafate, ahol rengeteg, Patagóniára jellemző faházat találunk,, s mi is egy ilyen jellegű épületben, egy nagyon kellemes és komfortos hostelben szállunk meg. A helyiek kedvesek, különleges és büszke emberek. Ahogyan itt mondják: ők nem argentínok, nem chileiek: ők patagóniaiak. A városka tele van jobbnál jobb éttermekkel. Megkóstolhatjuk az argentin steaket, az empamanada-t, a híres calafatei jamet, a még híresebb calafatei fagyit és a patagóniai sört, az Australt. Elsétálunk a Nimez rezervátumba, ahol a helyi madárvilág minden faja megtalálható, a flamingok rózsaszín seregét fotózhatjuk és megpihenhetünk a Lago Argentino csillogó vize melletti homokos parton.
Szállás: hostel
2. nap - El Calafate, Perito Moreno Glacier
Busszal utazunk a világ egyik olyan gleccseréhez, ami dacolva a gobális felmelegedéssel, egyre növekszik. Utunkat a hegyek és a gleccserek látványa kíséri. A Magellanes félszigetre tartunk, a gyönyörű türkiz színű Lago Argentino kíséri utunkat hosszan. A vidék állatvilága nagyon gazdag, flamingók, keselyűk, sasok élnek itt szép számmal. A Perito Moreno fantasztikus látványt nyújt hatalmas hasadékaival és feledhetetlen kék színével. Ha szerencsénk van, láthatjuk, amint a gleccserből hatalmas darabok, félelmetes robajjal szakadnak le és zuhannak a gleccser táplálta Lago Argentino tóba. A gleccsert egy szerteágazó lépcsőrendszerről lehet megfigyleni, órákat sétálva különböző szintek között. Ha elfáradnánk, beülhetünk a gleccser fölött épített étterembe, ahol házi alfajore-t, azaz egy speciális argentin édességet is árulnak. Ha kedvünk tartja, a gleccserhez akár be is hajózhatunk.
Táv: buszal oda-vissza 50 km
Szállás: hostel
3. nap - El Calafate, Puerto Natales
Chilebe indulunk busszal. Mintegy öt órás buszút vár ránk a festői színekben pompázó Puerto Natalesbe. A határon röntgen készülékkel világítják át a zsákjainkat, de a chilei határőrök kedvesek és aránylag gyorsan megy minden. Egyre közelebb kerülünk a Déli Sarkhoz, de az időjárás kellemes. Puerto Natales az óceán partján fekszik, és a legfinomabb lazacokat frissen fogják ki, amit meg is kóstolhatunk a jobbnál jobb éttermekben. Szállásunk itt is kényelmes hostelben lesz.
Szállás: hostel
4. nap - Puerto Natales, Torres del Paine Nemzeti Park, Hosteria de las Torres
Kezdődik a kaland. A világ egyik legszebb nemzeti parkjába, a Torres del Paine-be tartunk, busszal megyünk a park egyik bejáratához, ahol a parkbelépők megváltása után magunk mögött hagyjuk a civilizáció nagy részét és elindulunk a hátizsákjainkkal a Hosteria de Las Torres felé. A parkot a CONAF tartja fenn, rendkívül tiszta és karbantartott minden táborhely. A parkőrök segítőkészek, barátságosak, mint a chileiek általában. A Nemzeti Park gránitömbjei között töltjük az elkövetkező napokat. A park a Paine Grande csúcsairól kapta a nevét, de a világ egyik legszebb nemzeti parkjában nemcsak hegyek vannak: türkiz színű folyók, erdők és a kék ezernyi árnyalatában pompázó gleccserek között túrázunk. Olyan helyekre juthatunk el, amelyek igazán messze vannak a civilizációtól A Hosteria de las Torres kempingje fantasztikusan karbantartott, itt sátrakban alszunk, és túravezetőink főznek ránk. A túravezetőnk: Pablo, aki másodállásban pumavadász, remek történeteket mesél majd a tűz körül. Háttérben a Paine Grande tornyait látjuk, s ha szerencsénk van a lemenő napot is a tornyok mögött. A kempinghez tartozik egy hotel is, amelynek a bárjában megkóstolhatjuk a remek chilei borokat is, sőt internet és telefon is van, valamint egy kis élelmiszerbolt.
Táv 130 km busszal, Táv gyalog: 7,5 km, menetidő: 1,5 óra
Szállás: kemping
5. nap - Hosteria de las Torres, Campamento Chileno, Campamento Torres, Mirador de las Torres, Hosteria de las Torres
Reggel sietünk, ha még fotózni is szeretnénk a Paine Grande három tornyát. Rendszerint délelőtt még nem takarják felhők a tornyokat, de délutánra általában garantáltan megérkeznek. Az egyetlen kritikus része a túrának az időjárás, mert a világnak ezen a felén eléggé szélsőséges. Fel kell készülni az akár 160 km/h erősségű szélre is. De Patagónia ettől ilyen különleges, ez is része ennek a vad, szépséges világnak. A Campamento Chileno-ig egy völgyben haladunk jól kijelölt ösvényen, utunk mellett hatalmas sziklaszirtek, a mélyben pedig a Rio Ascencio nevű folyó zubog. A chilei táborban megpihenünk, itt árnyas fák alatt állnak a sátrak, mellettük pedig egy fából épült menedékház. Az úton néha szamarakkal találkozunk, akik a turisták csomagjait szállítják. Innen egy meseerdőben haladunk tovább, néha függőhídon átkelünk a folyón is. Hamarosan meredekké válik a terep, az erdő lélegzetelállító. Elhisszük Pablo Neruda chilei költőnek, hogy “aki nem ismeri a chilei erdőt, nem ismeri ezt a bolygót”. Az El Miradorhoz, vagyis a kilátóponthoz érve olyan látvány tárul elénk, amit elképzelni sem lehet addig, amíg valaki nem járt Patagóniában. A Torre Sur (2500 méter), Torre Central (2460 méter), Torre Norte (2260méter), azaz a déli, középső és az északi gránittornyok különleges színben pompáznak a türkizszinű gleccser laguna előtt. Este megint a Hosteria de las Torres táborban alszunk, Pablo főz nekünk.
Szállás: kemping
6. nap - Hosteria de las Torres, Valle Bader, Campamento los Cuernos
Reggeli után sátrat bontunk. A Lago Nordenskjöld tajtékos vize mellett túrázunk, patagóniai táj egyre jobban nyílik ki előttünk, különleges zuhanórepülésben közlekedő bibicek röpöködnek körülöttünk. A Valle Bader egy kitérő, de érdemes felmenni a völgybe, mert a kilátás eszméletlen. Fentről a Lago Pahoe is látszik, s érdekes látvány a gleccsertó türkiz színe és a folyók táplálta Nordenskjöld sötétkék színe közötti kontraszt. Pablo útközben rengeteg érdekes dolgot mesél majd a Paine-ről. Felettünk a Cuernos, (azaz szarv) érdekes formájú csúcsai magasodnak. A Cuernos (2600 méter) és a Paine többi hegye is fiatal hegy, csupán 12 millió évvel ezelőtt keletkezett, emiatt nem is tartozik a jóval idősebb Andok hegyláncaihoz. A Cuernos tábor a tóparton van, egy erdőben kell sátorhelyet keresnünk. Aki nem akar sátrazni, az a menedékházban is megszállhat felárért. A tóparton kis strand is van, már akinek van kedve az 5 fokos vízben lubickolni. De a látvány önmagában csoda. A tábori zuhanyzóban pedig a fürdés élménye is bepótolható. Érdemes megkóstolni a piscot, ami biztosan lesz Pablo zsákjában.
Táv: 13 km, menetidő: 5 óra
Szállás: kemping, vagy opcionálisan menedékház
7. nap - Campamento los Cuernos, Campamento Italiano, Valle Frances, Campamento Pehoe
A Lago Nordenskjöld valószínűleg tajtékos lesz a széltől és a Pehoeig vezető út is szeles lehet, ami tiszta időben nagyon szép útvonal. A campamento Italianonál letesszük a zsákjainkat és csak a vizespalackunkkal és a szélkabáttal túrázunk tovább. Erre valószínűleg szükség is lesz, mert a Valle Frances nagyon szeles vidék. A völgy oldalában a Cerro Barilocheről folyik le a Francia gleccser, ami kékes színével pazar látvány. És ami a legkülönlegesebb: szinte óránként hatalmas lavina zúdul le róluk, irdatlan robajjal. A Valle Frances gyönyörű és vad hely. Egy bükkerdőn keresztül visz az út, majd morénahalmokon haladunk és néhány sziklát is megmászunk. A Campamento Britannico fölött egy hatalmas halott erdőt találunk, hófehár fákkal és homokos talajjal, háttérben a Cuernos vonulatával, festői látványt nyújt. A völgy legmagasabb pontjáról pedig a Paine egész hegyonulata látszik. A Campamento Italianoba visszatérve felvesszük a zsákokat, egy imbolygó függőhídon átkelünk a túlsó partra és a Lago Skottsberg mellett túrázva érünk el a következő táborig. A szél itt igen erős, a tó felszínén megfigyelhető egy különleges jelenség: a víz fehér felhőfátyolként száll, s a fény benne szivárványként törik meg. Gyönyörű. A tábor rendkívül modern, szinte luxus. A hotel szuper komfortos, mellette a sátorhelyek. A Refugio Pehoe látványos, de annál védtelenebb helyen van. Ha nem rögzítjük jól a sátrakat az orkánerejű szél percek alatt széttépázza a tábort. A hotelben jól felszerelt bolt is van, az étteremben remek menüt lehet kapni. A bárban chilei borokat iszogathatunk. A kemping része egy szélvédett kör alakú pagoda, ahol főzni és enni fogunk.
Táv: 24,1 km, menetidő: 8 óra
Szállás: kemping
8. nap - Campamento Pehoe, Lago Grey, Campamento los Guardas, Lago Pehoe, Puerto Natales
Korán indulunka Grey gleccserhez. A Lago Grey mellett hosszan halad a túraösvény. Néhol sziklaszirtekről tekinthetünk le a Grey tó jeges vizére, ahol a gleccserből leszakadó jégtömbök is úszkálnak. Itt hajó is jár, s vannak turisták, akik hajóval közelítik meg a gleccsert. Az erdő itt ritkásabb, helyenként azonban virágos kertben túrázunk. Egy kilátópontról gyönyörűen fotózható a gleccser, de a tópartra is lemegyünk, ahol közvetlen közelről csodálhatjuk meg a gleccserből leváló kékes fényben pompázó jégtömböket. A Grey gleccsert legjobban a Campamento los Guardas felől lehet fotózni. Ide túrázunk fel, ahol feltöltjük a bizonyára leapasztott energiakészleteinket és elindulunk visszafelé. Egy hosszú menet után megérkezünk a táborba, ahol eszünk-iszunk, és sátrat bontunk. A Pehoe tavon kelünk át hajóval, ahonnan csodás látvány a Cuernos csúcsa naplementében. A kikötőben vár ránk a busz, amivel visszatérünk Puerto Natalesbe. Itt éjszakázunk, vacsorázunk egy helyi étteremben.
Táv: 30 km, menetidő: 7-8 óra
Szállás: hostel
9. nap - Puerto Natales, El Calafate
Reggel buszra szállunk és visszautazunk Argentínába. El Calafateba a már jól ismert hostelünkbe megyünk és átrendezzük a felszerelésünket, mert másnap egy három órás buszozás vár ránk, aminek során a híres Ruta 40-en is megyünk majd. Ez a csaknem 5400 kilométer hosszú út átszeli egész Argentínát és a patagóniai része talán a legegzotikusabb: több száz kilométer földút.
Szállás: hostel
10. nap - El Calafate, El Chaltén (Los Glaciales Nemzeti Park)
A híres Ruta 40-en is utazva érjük el Patagónia egyik kétségkívül legbájosabb és legszebb fekvésű faluját: El Chaltént, ami indián nyelven “füstölgő hegyet” jelent, utalva a falu fölött állandóan felhőbe burkolózó csúcsokra. El Chalten felé közeledve lenyűgöző panoráma tárul elénk: Patagónia két legkülönlegsebb gránithegye: a Fitzroy és a Cerro Torre tornyai, a gránittűk erdeje bukkan ki a felhőkből. Chaltén fiatal falu, 1985-ben kezdték el építeni. Nagyon átgondolt tervezésről nincs szó, csak az van itt, amit a turizmus életre hívott. Pék, ahol reggel hétkor már lehet friss péksüteményt és tejeskávét inni. Müzlibolt, ahol házi energiaszeletet kapni és temérdek étterem, kávézó, ajándékbolt, hegymászóbolt és hostelek, ahol kényelmesen megszállhatunk. Itt, El Chaltenben lesz tehát az “Alaptáborunk”, innen teszünk túrákat a Los Glaciales Nemzeti Parkba, amely a harmadik legnagyobb gleccser a Földön.
Szállás: hostel
11. nap - El Chaltén, Laguna Torre (Cerro Torre)
Ma reggeli és a pékségben tett látogatás után (ahol feltankolunk útravalóval, a rendkívüli házi empanadaval) a Laguna Torréba túrzunk, ahonnan a Cerro Torret csodáljuk meg teljes életnagyságában. (Mivel mi is szenvedélyes fotósok vagyunk, így megértenénk azt, aki a Cerro Torre-t hajnali fényben akarja fotózni, s vele elindulunk a tornyokhoz hajnalban. Bár ilyenkor a környék még pumáktól hemzseg, de Pablotól már megtanultuk, hogy a puma nem eszik embert. Valójában annyi biztosan igaz ebből, hogy a legtöbb puma El Chaltén környékén él.) El Chalténtől egy gyönyörű ösvény visz a kilátópontig, ahonnan már feltűnnek a Cerro Torre gyönyörű tornyai: a Torre (3102 méter), az Egger (2900 méter) és a Standhart (2800 méter). Ezek a csúcsok minden hegymászó álmában szerepelnek. A Cerro Torre gránittornya lenyűgöző, a kék ég előtt a fiatal gránittornyok. Szinte ottragadunk a látványában a Laguna Torre partján. A gleccserek körbeölelik a tornyokat, s beleömlenek a lagúna vizébe. Visszasétálunk Chalténbe és vacsora után lepihenünk, mert holnap újra túrára indulunk.
Táv: kb. 10 km oda-vissza, menetidő: 4 óra
Szállás: hostel
12. nap - El Chalten, Laguna de los Tres (Fitzroy)
A reggeli és a pékség után a Laguna de Los Tres-be indulunk, ahonnan látszik a Fiztroy (3441méter), a hegymászók mekkája. Különlegesen szép erdőkön haladunk át. Az út ebben a Nemzeti Parkban is inkább sétányhoz hasonlít. Kivéve a lagúnához vezető utolsó szakaszt. Előtte azonban olyan folyókon kelünk át, amiben "ivóvíz" folyik. Szebbnél-szebb fahidacskák vezetnek a folyón keresztbe, s a felhők felett ki-kibukkan a Fitzroy 3405 méteres tömbje. A lagúna tulajdonképpen három tóból áll, ahogyan a neve is mutatja. A Fitzroy gleccsere egy hatalmas falról ömlik a türkiznél is türkizebb tóba. Egy sziklaszirtről szédítő a látvány, és a nyugalom. Ide viszonylag kevés turista merészkedik. Óvatosan leereszkedünk. A felső rész kicsit kövesebb, meredekebb szakaszán, és visszatérünk a csodás erdőbe. Chalténbe már valószínűleg fáradtan érkezünk. Vacsorázni egy helyi étterembe megyünk. Vagy a pékhez....
Táv: 23 km oda -vissza, menetidő 7 óra
Szállás: hostel
13. nap - El Chalten, El Calafate
Délelőtt még vásárolhatunk el Chalténben, ahol remek kis boltok vannak és mindenféle autentikus indián, illetve patagóniai ajándék közül válogathatunk. A faluban van egy olyan pológyár, ahol tetszőleges patagóniai mintát nyomnak egy óra alatt az általunk kiválasztott színű és fazonú (női szabás is van) pólóra. Ezután visszabuszozunk El Calafateba, ahol még megvehetjük a Calafate jam-et vagy a még híresebb calafate likőrt ajándékba.
Táv: 287 km busszal
Szállás: hostel
14. nap - Budapest
El Calafateból, Buenos Airesen keresztül indulunk Európába, onnan pedig egy átszállással érkezünk haza.
