Nyíregyháza

Nyíregyháza történelmi belvárosban számos világi és egyházi építészeti emlék látható a XVIII-XIX. századból. A városhoz tartozó Sóstó kedvelt kiránduló- és üdülőterület - gyógyfürdővel, állatparkkal, skanzennel.

Nyíregyházát - gazdasági, kereskedelmi szempontból - "Kelet kapujának" is nevezik, hiszen egy három országgal határos térség központja. Szellemi élete, történelmi emlékei számottevőek.

Nyíregyháza a Magyarország északkeleti részén elterülő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye, népességét tekintve az ország hetedik legnagyobb városa, egy félmilliós régió központja. Jelentősége az utóbbi években egyre növekszik, hiszen a három országgal - Ukrajnával, Szlovákiával és Romániával - határos terület gazdaságilag felértékelődött. Itt halad át az Ukrajna felé tartó vasút és a 4-es számú főút, innen érhető el a legkönnyebben közúton Románia északi része, de könnyen megközelíthető Szlovákia is.

A város jeles írója, Krúdy Gyula által is megörökített, a XX. század első évtizedeiben még jellemző girbegurba utcákat és a földre rogyó kis házakat ma már nem látni. A történelmi belváros mellett lakótelepek és kertvárosi részek épültek.

A modern város

Nyíregyháza ma sugaras, gyűrűs szerkezetű nagyváros. Számtalan kisebb-nagyobb út ágazik ki belőle, így a 38-as főközlekedési út, amely Tokajt köti össze Debrecennel. Két gyűrűje közül a város peremén fut a nagykörút; a kiskörút pedig a város eklektikus magját fogja körül.

A történelmi belvárosban számos világi és egyházi építészeti emlék látható a XVIII-XIX. századból. Nyíregyháza görög katolikus vallási központ, így a püspöki palota épülete, és benne az egyháztörténeti gyűjtemény a vallásos művészet értékeit is bemutatja. Emellett jónéhány múzeum és galéria kínál látnivalót városszerte.

A városhoz tartozó Sóstófürdő népszerű kirándulóhely, sokan keresik fel az itteni állatparkot, a falumúzeumot, a strandot, a csónakázótavat.

A település megközelíthető közúton: a Budapest-Debrecen-Záhony közötti 4-es számú főúton, Tiszafüred felől a 33-as számú úton, Polgár (az M3-as autópálya) felől a 35-ös, Berettyóúfalu irányából a 47-es, Vámospércs felől a 48-as számú főúton. Vasúton a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon érhető el, illetve érkeznek ide vonatok Miskolc, Nyíradony, Mátészalka, Vásárosnamány, Ohat-Pusztakócs felől is.

Várostörténet

A település neve először 1215-ben tűnik fel "Nyír" alakban, mely azt vagy az itt tenyésző nyírfákról, vagy pedig a környező mocsarakról kapta (nyír="láp," mocsár). Az -egyháza utótag a tatárjárás után járult a névhez, és azt bizonyítja, hogy a település elpusztult, s pusztulása idején már templomos hely volt (e néven először 1326-ban említik a települést).

A város középkori története nem tér el lényegesen a környező Szabolcs megyei településekétől. A magyarság a X. században szállta meg a vidéket, s a leletek tanúsága szerint valószínűleg a szabolcsi földvár katonái telepedtek itt le. Az Árpád-korban Nyíregyháza területe királyi várbirtok volt, amit a XIII. század második felében adományoztak el: birtokosai a Gutkeled nembeli Báthoryak és a Szentemágócs nemzetség tagjai. A tartományúri harcokban a falu átmenetileg elpusztult, de az 1330-as években már ismét lakták.

A XV. században a Báthoryak két ága (az ecsedi és a somlyói) pereskedett a településért; egy ideig itt is laktak, végül a század végén mégis Nyírbátort fejlesztették birtokközpontjukká. Ennek ellenére Nyíregyháza továbbra is a megye jelentős települései közé tartozott, egészen a törökök tatár segédcsapatainak XVI. század végi pusztításáig: 1598-99-ben a tatárok felégették, a város elpusztult, elnéptelenedett. Ám hamarosan visszatértek az elmenekült lakosok, akik közé 1637-ben a somlyói ág birtokosa, Lónyay Zsigmond hajdúkat telepített, majd a példát követte az ecsedi ágbeli Bethlen István is, aki 1640-ben adott szabadalomlevelet saját hajdúinak.

Várad 1660-as elestétől számítva a hadak felvonulásának útjába került a megye. Német katonák, török csapatok, kurucok, labancok pusztítottak itt, vagy "csak" felélték a lakosság élelmiszer-tartalékait. Ezt tetézték a járványok és a természeti csapások. Nyíregyháza lakóinak egy része az 1680-as évek második felében elmenekült. A megmaradt férfilakosság nagy része Rákóczi kurucai közé állt. A harcok során német katonaság telepedett a városba. A megnövekedett terhek, az 1711-ben itt is kitört pestis következményeként a század közepére 118 családra, körülbelül 600 főre olvadt a népesség. A település óriási kiterjedésű határához képest igen csekély lakosság csak a földek kis hányadát volt képes megművelni, emiatt határozott úgy Károlyi Ferenc gróf, hogy telepesekkel népesíti be Nyíregyházát és annak határát.

Az 1753-as telepítéssel nagy lehetőségek nyíltak meg Nyíregyháza új lakói előtt. A "tirpák" betelepülők háromévi adómentességet, szabad vallásgyakorlatot és lelkészválasztási lehetőséget kaptak a gróftól. Petrikovics János szarvasi csizmadiamester toborzására leginkább Békéscsaba, Tótkomlós és Szarvas evangélikus hitű gazdái kerekedtek fel, de jöttek Gyuláról, Mezőberényből és Orosházáról is. Őket más felsőmagyarországi megyék jobbágyai követték, a nyelvük és vallásuk azonos volt: valamennyien szlovákok (tótok) és lutheránusok voltak. Az áttelepült tirpákság magával hozta színes, cifra népviseletét, használati eszközeit, állatait.

A telepítés olyannyira jól sikerült, hogy egy év múlva már több mint négyszeresére nőtt Nyíregyháza lakossága. A város fejlődésében és jogállásában igen jelentős dátum 1785: ekkor kapta meg II. Józseftől azt az adománylevelet, mely örök időkre oppidumnak, mezővárosnak nyilvánította Nyíregyházát, s évi négyszeri vásár és rendszeres hetivásár tartására is jogosult lett. Az örökváltság első szakasza még a század elején lezajlott: 1803-ban a Dessewffyekkel írtak alá szerződést, majd 1806-ban a Károlyiakkal született árendális egyezség. A város másik felének megvásárlására 1824-ben nyílt lehetőség. A Károlyiak lemondtak Nyíregyháza határának, az őket megillető, fele részéről. Tulajdonjogukat a városra ruházták, azaz felszabadították Nyíregyházát földesúri joghatóságuk alól.

V. Ferdinánd 1837-ben írta alá a városi privilégiumot, melynek vármegyei kihirdetésére 1838. január 22-én került sor ünnepélyes keretek között. Ezzel Nyíregyháza nagy lépést tett afelé, hogy Szabolcs megye kereskedelmi, ipari központjává váljon. A XIX. század 30-as, 40-es éveiben tehát a városban kibontakozhatott a polgári fejlődés. 1873-tól a város lett Szabolcs megye székhelye. Bár a település továbbra is mezőgazdasági jellegű maradt, a vasútépítés jelentős lökést adott az iparfejődés és a kereskedelem lehetőségének megteremtéséhez. A század végére Nyíregyháza fontos vasúti csomóponttá vált, 1897-ben megindult az áramszolgáltatás. Az I. világháború, majd az azt követő román katonai megszállás és a trianoni béke miatt csak a 20-as évek közepén sikerült némi újabb fellendülést elérni. A II. világháború (szőnyegbombázás, a front kétszeri átvonulása a harcokkal járó rombolásokkal és fosztogatásokkal) és az azt követő csehszlovák-magyar lakosságcsere után csak a 60-as évektől kezdett a város "magához térni". 1962-ben megkezdte működését a tanárképző főiskola, jelentős kulturális és infrastrukturális beruházások történtek. Népességét tekintve ma már Magyarország hetedik városa Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye.

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Nem találod amit keresel?Bezár
Kérj egyedi ajánlatot! Küldj magadnak emlékeztetőt!