Szigetszentmiklós

A fővárosból a Vágóhíd - ráckevei HÉV-vel vagy Csepel felől, az M0-ás autópálya körgyűrűjéről gyorsan elérhető.

De természetesen átvezet rajta a szigeti gerincút is.

A honfoglaló magyarok fejedelmi törzse telepedett meg azon az őskor óta lakott helyen, amelynek első említése egy 1264-ben kelt oklevélben lelhető fel. A középkorban a terület sokszor volt királyi birtok. Igaz lehet tehát, amit a hagyomány tart: "királyi nemes lovászok" települése. A falu a török hódoltság idejét is átvészelte, a XVIII. században a Savoyai herceg kezére került a többi szigeti településsel együtt.

Szigetszentmiklós földjei nem kifejezetten mezőgazdaságra termettek, az iparosodásig pedig nem jutott el. A település lakossága a XX. századtól a fővárosi, később a helyben létesült ipari üzemekben vállalhatott munkát. Itt épült fel a Dunai Repülőgépgyár 1941-1944 között, majd annak lebombázott romjain jött létre a Csepeli Autógyár 1944-től. Az 1944. április 3-i bombázás pusztítása nyomán (amely a repülőgépgyárat is tönkretette) 1083 ember halt meg, és 526 volt a sebesültek száma. Ez volt abban az időben a legpusztítóbb erejű bombázás.

Szigetszentmiklós mindig megtartotta magyar lakosságát. Ma a Csepel-sziget legnagyobb északi települése. A hirtelen megnőtt város utcáin itt-ott még előbukkan egy-egy régi, szép oromzatú, oszlopos-tornácos parasztház. Sorsuk azonban megpecsételődött. Ha nem is lakótelepek épülnek helyükre, mint korábban, a nagyra hízott manzárdtetős villák bizonyára kiszorítják őket. A településközpont a felújított középületekkel megszépült, a XIX. századvégi szecessziós díszítőkedv az új építkezéseknek is ihletője.
A városban működik a Nemzetközi Baptista Teológiai Akadémia.

Bíró Lajos utazó, híres Afrika-kutató több évig innen indult útjaira és ide járt haza. Erdei Ferenc pedig 1939-1944 között tartózkodott Szigetszentmiklóson. A szigetszentmiklósi temetőben nyugszik Komáromy Alajos (1825-1904), az aradi, majd a pesti Nemzeti Színház tagja, aki a szabadságharcban honvédfőhadnagyként szolgált.