Kőröstetétlen
Közúton megközelíthetjük öt irányból is: Cegléd, Szolnok, Nagykőrös, Abony és Tiszakécske felől.
Ezen a területen hamar megtelepedtek őseink. A Nagypengyom dűlőben bronzkori urnák kerültek elő, valamint középkori település és temető nyomaira leltek a régészek. A hagyományok szerint itt "verette sátrát hazánk szerzője, diadalmas Árpád", s "honnan indult Alpárnak, megűzni Zalánt és birtokba venni a Duna és Tisza közét, majd a dunántúli vidéket" - szóval az egész hazát. A terület a XVII. században a Lorántffy család birtoka volt, Lorántffy Zsuzsannának, I. Rákóczi Györggyel történt házassága révén került a Rákóczi család birtokába.
A török hódoltság után egészen 1950-ig (önálló községgé szervezéséig) Nagykőrös pusztája volt. Itt létesítettek lakható tanyákat, tanyaközpontokat a nagykőrösi kisnemesei gazdák. A falu első állandó lakosai is az ide telepített cselédségből kerültek ki. Az itteni szikes föld javítása a XX. század első felében történt, és úttörőmunkának számított.
Arany János nagykőrösi évei alatt (1851-1860) többször kilátogatott a tetétleni pusztára, tanártársának, Nagykőrös császári kegyelemmel szabadult 48-as képviselőjének, Tanárky Gedeonnak a tanyájára. Egyik látogatása ihlette a "Tetétleni halmon'" című versének megírására. Egy másik tetétleni tanyán ismerkedett meg Csonka Márton öreg gulyással, akit nem csak versei, de nagykőrösi szobra is halhatatlanná tett.