Dunavarsány

A település autóval az 51-es útról érhető el, de érintik a Budapest - Kunszentmiklós - Tass (- Kelebia) vonal vonatai is.

A Soroksári-Duna mentén fekvő, tipikus Pest-környéki alvóváros két, földrajzilag elkülönülő részből áll. Egymástól mintegy két kilométerre fekszik a közel ezeréves, történelmi Dunavarsány (mai neve Nagyvarsány), és a mindössze 110-120 éves Dunakisvarsány (Kisvarsány).

Bár a város címerében a varsa mint halászeszköz szerepel, a település nevét - a kutatások szerint - a hasonló nevű alán eredetű néptörzstöredéktől kapta, akik a magyar honfoglalókkal együtt érkeztek e tájra.

Első írásos említése 1269-ből való. A korábbi Árpád-kori falu a tatárjárás idején elnéptelenedett. A falut és környékét V. István 1270-ben a Nyulak-szigeti apácáknak adományozta. A középkorban gyéren lakott terület Hunyadi János kormányzósága idején Fejér megyéből átkerült Pest-Pilis-Solt vármegyéhez. A török hódoltság után I. Lipót császár thüringiai svábokat telepített a környékre. Varsány falu a XIX. század közepétől lett a taksonyiak birtoka. Önállóságát 1946-ban nyerte vissza.

A háború után elpusztult egykori Vészi-kastély valaha arról volt híres, hogy a magyar szellemi élet kiválóságait látta vendégül. Ady Endre emlékét idézi az egykori kastélyparkban álló négy feketefenyő, a költő ugyanis itt írta több versét, például a Fekete Zongora címűt 1907 júniusában, vagy a Margita élni akar című ciklus költeményeit.
A kulturális hagyomány ma is tovább él: híres a Pro Musica kamarazenekara és az évtizedekkel ezelőtt alakult Dunavarsányi Népdalkör is.

A Dunától keletre eső, s a települést övező kavicsbánya-tavak - a délegyházi-tavakkal - egész tórendszert alkotnak. A tavanként változó minőségű vizek egyaránt vonzzák a fürdőzőket és a vízi sportok kedvelőit.

A Duna-ágra épült a Dunavarsányi Edzőtábor és Szálloda. Számos olimpiai bajnok készült itt kemény edzéssel élete legnagyobb evezős versenyére.