Buzsák térkép

Buzsák népművészetéről, a különböző technikákkal készülő hímzésekről messze földön híres. A falukép részleteiben máig őrzi a hagyományos népi építészet emlékeit. A település határában található csisztapusztai termálfürdő vize gyógyhatású. A mai község a XVI. századtól található mai helyén. Neve először egy 1498-as iraton fordul elő. A XVIII. században már volt iskolája és...

Buzsák népművészetéről, a különböző technikákkal készülő hímzésekről messze földön híres. A falukép részleteiben máig őrzi a hagyományos népi építészet emlékeit. A település határában található csisztapusztai termálfürdő vize gyógyhatású.

A mai község a XVI. századtól található mai helyén. Neve először egy 1498-as iraton fordul elő. A XVIII. században már volt iskolája és római katolikus temploma.

Ebben az időben betelepült horvát családok lakták, akik azonban a XIX. század végére teljesen elmagyarosodtak. Ma már csak a szláv eredetű és hangzású családnevek és a népművészet sajátos motívumai őrzik az egykori nemzetiség emlékét.

Különleges látványt nyújt a község Fő tere és a fürdőjéhez vezető Balaton utca képe, ahol az út mentén a különböző technikákkal, szín- és formavilággal hímzett kézimunkákat kínálják készítőik. A településen azonban nem csak a hímzés híres, hanem a fafaragás is, amelynek művelői máig éltetik a legősibb díszítési módot, a karcolást.

Az egykori paraszti élet tárgyait, eszközeit a falu tájházában gyűjtötték össze. A hagyományos építészetet idézik a pincesor présházai, míg a román stílusú Fehér-kápolna a XIII. század építészeti emlékét őrzi.

A Buzsák határában, a falutól három kilométerre lévő csisztapusztai termálfürdő híres fürdőhely. Balatonfenyvesről kisvasúttal is megközelíthető.

A település közúton Lengyeltóti irányából, Kaposvár felől, valamint - Niklán és Táskán keresztül - Marcaliból is elérhető.

Díszítőművészet

Buzsákon háromféle hímzésminta ismert. A "bécsis" díszítésnél a vékony, piros kasmérból előrajzolás nélkül kivágott mintákat apró, fehér öltéssel varrják rá a vászon vagy tüll alátétre. Elsősorban függönyök, ágyterítők, lepedők készültek ilyen módon. Jellegzetes motívumaik a tulipán, a szegfű, az árvácska, a levél, a katykaringó, a páva és a galamb, valamint a szarvas.

Házi szövésű vászonra készül a boszorkányos hímzés.
A készülő kézimunkát az előrajzolt minta szerint, a rajzolás vonalán körbeláncolják, utána a vonalak közét "boszorkányos" (sűrűre varrt 8-as) öltésekkel kitöltik. Egykor fehér vászonra különböző színű vonalakkal rávarrták a tulipán-, rózsa-, nefelejcs- és levélmintákat, majd az alapot végig betöltötték a fekete színű cérnával készült boszorkányos öltéssel. Ez a technika rengeteg fonalat és időt igényelt, napjainkban kevésbé alkalmazzák.

A vézás hímzés ma már nem úgy készül, mint régebben. A fehér vászonra nemcsak kék és piros cérnával varrnak mintákat, hanem a vásárlók igényei szerint többféle színnel. Motívumaik megmaradtak, de sokkal pontosabbak és precízebbek. Leggyakoribbak a rózsa, a babfejes hajó, katykaringó, kockasor, csibeláb, lánc és legyező, valamint a töltés és a lóherelevél.

Buzsákon nemcsak a hímzés híres, hanem a fafaragás is. A legősibb díszítési mód a karcolás. A fába, állatok szarvának szaruanyagába, vagy lopótökbe késsel karcolt mintát korom és faggyú keverékével bedörzsölik. A karcolásba beleragad a színes anyag, ezáltal kirajzolódik a minta. A spanyolozás során a díszítendő felületet ékvéséssel kifaragják, majd az üregeket színes viasszal kiöntik.

A domborműves faragás során a motívumokat "bizsókkal", faragókéssel ék alakban vágják ki.