Lelkizős

Nem tudom, mikor éreztem magam ennyire jelen a pillanatban. Mintha megállt volna az idő, tisztán érzékeltem a tüdőmnek oly jóleső levegőt, az eső illatát és a határtalan zöldet. Rousseau, Osho és Echardt Tolle most büszkék lennének rám.

Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak.
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alul az árnyat...  

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak

"A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.      - Jó napot! - mondta találomra.
     - Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.
     - Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
     - Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.

Csendes, kévébe kötött reggel zsömle-zizegésű világ, porhanyó falucska, mondd el a lágy kenyér dalát.   Ím, a könnyű szél elősurran, tereget szép búzamezőt tovaringatja lágy fodorban a zümmögő időt.