Jaroslav Michalko (57) nemzetközi hegyivezető 44 éve mássza a hegyeket. Az egész világon, de leginkább a Magas-Tátrában vezeti az ügyfeleket, olaszul, angolul és oroszul beszél. Pályafutása legnagyobb kihívása Észak-Amerikában, a Mount McKinley (6194 m) csúcsára történő vezetés volt. Ügyfeleivel több alkalommal jutott fel a világ legmagasabb csúcsaira, ebben az évben pl. a Kilimandzsáróra (5895 m) és az Elbruszra (5642 m). A hegyivezetés hivatás az Ön számára, vagy mellette mással is foglalkozik? „Hivatás. Jelenleg csak hegyivezetéssel foglalkozom”.

Szeptember utolsó vasárnapján eredetileg a Magas-Tátra egyik szép hágójába, a Rovátkára készültünk, de a hét közben lehullott hó miatt az utolsó órákban módosítottuk a tervet, és inkább a Liptó-Tátrába, az Ék-hegyre indultunk. Ez a túra is szerepelt ez idei bakancslistánkon, ezért minden csalódottság nélkül indultunk a Tátra nyugati részébe, annak is egyik szép völgyébe, a már többször bejárt Racskó-völgybe. Abba a völgybe, amelyben a májusi szélviharban kidőlt fenyőfák egész nyáron át tartó kitermelése miatt október 15-ig csak a vasárnapi napokokon megengedett a túrázás.

A Sas út – tekintélyes, egyszersmind legendás tátrai gerincút, amely a Zawrattól (Zawrat) a Kereszt-nyeregig (Krzyżne) helyenként a gerinc közelében halad, mindamellett határozott traverzálások jellemzik. Bevezetésképpen néhány szó az út történelméről. A Sas út létrehozásának ötlete a XX. század elején született meg, kezdeményezője Franciszek Henryk Nowicki lengyel költő volt, aki 1901 februárjában javasolta az útvonal kiépítését. Az ötlet megvalósításával azonban várni kellett néhány évet, a Sas út kiépítése ugyanis nagyrészt 1903 és 1906 között zajlott le.

Könyvbemutatón

Egymás kölcsönös üdvözlése íratlan szabály a hegyekben, a hegyi kultúra egyéni megnyilvánulása, mellyel túra közben üdvözöljük azokat az embereket, akik ugyanazt az ösvényt tapossák, mint mi. Aki első alkalommal túrázik a hegyekben, gyakran meglepetten kapja fel a fejét, amikor a szembe jövő, számára teljesen idegen turisták „Jó napot” (szlovákul Dobrý deň, lengyelül Dzień dobry) vagy „Hello” (szlovákul „Ahoj”, lengyelül „Cześć”) szavakkal köszönnek. A turistautakon egymásnak történő köszönés már régóta a turista kultúra része, és nem csak a Tátrában.

A nyári turistaszezon első hétvégéjén, a június 15-ig érvényes téli zárlat utáni első vasárnapon a szép idő a Liptói-Tátrába csábított minket. Ezúttal egy szép, hosszú körtúra során a Szürke-hegy elérését tűztük ki magunk elé. A Liptói-Tátra, és ezzel a teljes Tátra-vonulat nyugati szélén, a Tátra legnyugatibb völgyének nyugati gerincén túráztunk.

A Hegyi Mentőszolgálat (HZS) a nyári szezon elején mindig felhívja a Tátrába látogatók figyelmét a magashegyi túrákon rájuk leselkedő veszélyekre. Fokozottan így van ez ebben az évben, mivel a májusi szélvihar után a Tátrai Nemzeti Parkban még mindig vannak olyan jelzett turistautak, amelyek járhatatlanok. „A helyzet fokozatosan javul, és hamarosan valamennyi turistaút járható lesz. A viharban azonban az útjelző táblák egy része is megsérült, megsemmisült” – mondta el Jozef Janiga, a HZS vezetője. A turistautak megtisztítása után tehát fel kell újítani az útjelző táblákat.

150 évvel ezelőtt, 1863-ban született id. Franz János (1863-1939) alsóerdőfalvai földműves, az egyik legkiválóbb tátrai hegyivezető. 16 éves korában túrázott először, egy év múlva már mászott. 1896-ban lett I. osztályú hegyivezető, az 1899-ben rendezett hegyivezetői tanfolyamon az egyik legjobbnak bizonyult. Legaktívabb hegyivezetői időszaka 1900-1907 között volt, amikor olyan hegymászókat vezetett mint Jordán Károly, Ernst Dubke, Alfred Martin. Kora legjobb hegyivezetőjének tartották, amit nem csak klienseinek, hanem a tanfolyamokon is bizonyított. Számos új utat mászott, ebből 1905.

Reggel vagy késő délután, néha még tiszta időben is köd tölti ki az alattunk lévő katlanokat. Ha szerencsénk van, ilyenkor egy érdekes légköroptikai jelenségnek lehetünk szemtanúi. Amennyiben oldalról kapjuk a megvilágítást, és a felhők alattunk helyezkednek el, láthatjuk a hegymászók körében babonás tisztelettel övezett Brocken-hegyi kísértetet, vagy más néven ködkísértetet.

Néhány szabály, melyet valamennyi, a hegyekben túrázó turistának ismernie kell. A magashegyi turisztika már régen megszűnt kiváltság lenni, ma már tömegesen űzött tevékenységnek számít. A hegyekbe, különösen a Tátrában történő túrázás mára egyszerűen divattá vált. (Lengyelországban) Ma mindenki a Sas útra (Orla Perć) vagy a Tengerszem-csúcsra (Rysy) akar feljutni, lehetőleg már az első tátrai túrája során. Találkozhatunk érdekes emberekkel. Néhányan strandpapucsban indulnak a hegyre, nem törődve a közelgő viharral sem.

Amikor egy forró nyári nap kora délutánján viharfelhők jelennek meg az égen, az általában nem sok jót jelent a magashegyekben tartózkodó turistákra nézve. Minél melegebben süt a nap, annál nagyobb az esélye viharok kialakulásának, amelyek a Tátrában leggyakrabban délután két óra körül keletkeznek. Az időjárás a hegyekben nagyon gyorsan és gyakran változik, alpesi terepen nehéz a vihar elől megfelelő védelmet nyújtó megfelelő menedéket találni, ezért könnyen veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat. Éppen ezért aki a hegyekbe indul, túra előtt tájékozódjon az időjárásról.

A hegyekben végzett túra során érvényes viselkedési szabályokkal valószínűleg minden turista tisztában van. Olyan, a mindennapi életben is alapvető, vagy egyszerűen csak a kulturált viselkedéshez kötődő szabályok ezek, melyekkel nem veszélyeztetjük sem a magunk, sem mások testi épségét. Évről évre azt lehet látni azonban, hogy ezeket a szabályokat a hegyekbe indulók „otthon felejtik”. Egyre ritkábban hallani egy „Jó napot” köszönést a szemben jövőktől, és egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik egyszerűen nem tudnak csendben maradni a turistaúton.

Az innsbrucki egyetem professzora, Dr. Schobersberger Wolfgang több mint másfél évtizede kutatja az Alpokban eltöltött aktív pihenés és az egészség, valamint az egészségmegőrzés kapcsolatát.  A tudományos adatok határozottan igazolják, hogy az aktív pihenés nemcsak preventív jellegű, de óriási szerepe lehet a testsúlycsökkentésben és a megfelelő vérnyomás kialakításában is. Schobersberger professzort a hegyek gyűrűjében lévő innsbrucki egyetemen értük utól.   Mióta kutatja a magas hegyekben töltött aktív szabadság és az egészség közötti összefüggéseket?

1963 áprilisában a Tátrában kemény téli viszonyok uralkodtak. Annyi volt a hó, hogy bármelyik hegyről elindulhatott egy lavina. Amikor aztán egy fiatal síelő a Lengyel-Öt-tó völgyében súlyos sérüléseket szenvedett, a nagy lavinaveszély miatt csak az égből kaphatott segítséget. A lengyel hegyekben 1963. április 16-án mentettek először életet helikopter igénybevételével. Több száz életmentés, és néhány dráma. Röviden így lehet összefoglalni a mentőhelikoptereknek az elmúlt 50 évben a tátrai hegyimentés történetében játszott szerepét.

Senkit ne tévesszen meg, ha a Tátrában második fokozatú lavinaveszély van érvényben. Az elmúlt napokban lavinabalesetben három ember halt meg a Tátrában, a negyedik még mindig az életéért küzd egy krakkói kórházban. A napsütéses idő, az egyre hosszabb napok, a pozitív hőmérséklet következtében a hegyek téli szépségének csodálata mellett hajlamosak vagyunk elfelejteni a téli hegyekben ránk leselkedő legnagyobb veszélyt, a lavinát. Elég egy pillanat figyelmetlenség, elbámészkodás, vagy csak a véletlen, és a hegy megmutatja hatalmát. „Teljesen mindegy, hogy az áldozat ún.

Babonák – meglehetősen kiterjedt témakör, különösen, ami a hegyeket illeti. Akár hiszünk benne, akár nem, azt hiszem fontos kérdés mindannyiunk számára. Vannak közöttünk olyanok, akik szinte a babonák rabjai, és vannak olyanok, akik csak legyintenek ezekre, és nem törődnek velük. Én a mindennapi életben biztosan a második csoportba tartozom. Nem érdekel, ha egy fekete macska átszalad előttem az úton, vagy ha felborul a sótartó, ami a régi hagyomány szerint veszekedést jelent.

Október első napján a szép őszi időt kihasználva Katával, Zolival és Mikivel a Liptói-Tátra egyik legismertebb részébe, a Rohács-csoport csúcsaira indultunk. Ezúttal is korán keltünk, így reggel 8 órakor fázósan szálltunk ki az autóból a Rohácsi-völgy (Roháčska dolina) Spálená nevű síközpontjában az elmúlt évben átadott új, hatszemélyes ülőszékes felvonó mellett kialakított központi parkolóban (1024 m). Az új, nagy befogadóképességű parkoló kialakításával együtt a korábbi felső parkolót megszüntették, azt, és a szilárd burkolatú utat így az erdőn át vezető, kb.

Napjainkban Alsólehnichez tartozik a korábban Vörös Kolostornak (Červený Kláštor) nevezett település, amely ismertségét és népszerűségét a műemlék kolostor mellett leginkább a Dunajec-áttörésnek köszönheti. Az eredetileg karthauzi, később kamalduli kolostor melletti kis öbölből indulnak a tutajok, amelyek a Pieninek szűk, kanyargós völgyén áthatolva jutnak el az Erdős (Lesnica) településtől északnyugatra található végállomásra.

A Tátra a legészakabbra fekvő terület, egyúttal a legkisebb olyan elszigetelt magashegység a világon, ahol zergék élnek. Már több mint 10 000 évvel ezelőtt, a máig tartó holocén időszak kezdetén, a Tátra utolsó eljegesedésének idején is éltek zergék a hegységben. Bizonyíték erre az 1974-ben megtalált legrégebbi zergecsont lelet, amelynek kora a szakemberek szerint 10 500 – 10 720 év között van.

Tíz évvel ezelőtt, 2004. november 19.-én, a délutáni, kora esti órákban orkán erejű vihar söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőin. A félelmetes sebességű bukószél északról érkezve, a hegység főgerincén átbukva orkánná erősödött, és szinte letarolta a Magas-Tátra szlovák oldalának lejtőit. Óriási, évtizedekig ki nem heverhető károk keletkeztek a nemzeti park élővilágában. A négy órán át tomboló vihar kidőlt, derékban kettétört hatalmas fenyőfákat, elpusztult állatokat, járhatatlan közutakat és turistautakat hagyott maga után.

A Magas-Tátrát – területe alapján – a világ legkisebb magashegységének is szokás nevezni. Ennek a hegységnek, és egyúttal a Kár­pátoknak is legmaga­sabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít), amely a főgerinctől D-i irányban kiha­jolva 2655 m magasságot ér el. A csúcs tulaj­donképpen egy É-D irányban hú­zódó, kb. 700 m hosszú hegyge­rinc, amelyen több csúcs – pl. a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný Gerlachovský štít), a Kis-Gerlachfalvi-csúcs (Kotlový štít, 2601 m), és középen maga a főcsúcs – is van.

Október 12-én a délelőtti órákban egy lengyel turista kérte a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) segítségét, aki látta, hogy az Omladék-völgyben (Zlomisková dolina) lezuhant egy ember. A bejelentő azonban nem tudta megjelölni az esemény pontos helyét, mivel megszakadt a vonal. Közvetlenül ezután egy másik lengyel turista hívta a HZS segélyhívó számát, aki megerősítette az előző bejelentést, de most sem tudtak meg semmit a részletekről, mivel ismét elment a térerő.

Úgy gondolom, nem kétséges, hogy a napjainkban a Lengyel-Tátrában található Sas út (Orla Perć) tekinthető a Tátra legnagyobb kihívást jelentő turistaútjának. Az útvonalon beépített láncok, egyéb segédeszközök meglehetősen nagy száma, valamint egyes szakaszainak exponáltsága miatt a tapasztalatlan turisták, a nagy kitettséget nem kedvelők számára nem ajánlott itt kezdeni a Tátrával történő ismerkedést. A gerincen történő biztonságos közlekedéshez szükség van megfelelő felszerelésre (pl.