Nem gondoltam volna, hogy Franciaországgal ilyen gondban leszek, amikor ki kell választani és sorba kell állítani a legszebb helyeit. Ez egyébként is nehéz feladat, hiszen a szép mindenkinek mást jelent. A méltán híres és szép helyeket - mint Párizs vagy Provence - mindenki ismeri, ugyanakkor számos eldugott gyöngyszem is akad, melyek nem ilyen felkapottak. Én most elsősorban ezeket szeretném bemutatni, persze a „híresek és szépek” sem maradhatnak ki a felsorolásból. Az vesse rám az első követ, aki könnyebben döntene. 15. Avignon

Párizsról az emberek többségének azonnal a Notre Dame, a Louvre, vagy az Eiffel-torony ugrik be, ami talán nem is véletlen, hisz e három intézmény mára szinte a város védjegyévé vált. Ez utóbbi látványosság ma a világ leglátogatottabb fizetős nevezetessége: csak 2011-ben 7,1 millió látogató kereste fel, s 2010-ben járt itt a 250 milliomodik vendég. [utazom:csikkep:38402]

Azt mondják, Párizs – London, New York és Tokió mellett – a világ négy legjelentősebb városának egyike, s ez talán nem is véletlen. Nem csupán azért, mert Európa egyik legnépesebb városa, nem csak vezető politikai és kulturális központ mivoltáért, sokkal inkább, mert Párizs évszázadok óta egyet jelent a művészetekkel és a tudománnyal. Így amióta turizmus létezik, a francia főváros az egyik legkedveltebb úti cél.

Az általunk megismert franciaországi via ferrata utak legtöbbjének a megközelítéséhez minimális idő szükséges. A Saint-Christophe ferrata még ezen is túl tesz, ugyanis nincs megközelítési idő. Azaz kiszállunk az autóból és szinte már akaszthatunk is a beszerelt fix kötelekre.

Százharminc éve, 1883. június 5-én indult első útjára az első nemzetközi luxusvonat, a Párizsból Isztambulba tartó legendás Orient expressz, a „királyok vonata, a vonatok királya”.

Az építészettörténet, s különösen a gótika egyik legszebb példája a párizsi Mi Asszonyunk, közismertebb nevén Notre-Dame templom. A lenyűgöző, öt hajós katedrális, mely 1163 és 1345 között épült, ma már nem az eredeti szépségében pompázik, hiszen a francia forradalom idején meggyalázták, majd élelmiszerraktárként használták, végül szinte teljesen elpusztult. Mivel azonban 1845-78 között zajló rekonstrukciója az eredeti tervek alapján zajlott, így ma szinte ugyanazt a templomot láthatjuk, mely a XIV. század után a híveket elkápráztatta.

London csak úgy bővelkedik a híres, különleges (és meglehetősen borsos árú) üzletházakban. Az 1875-ben alapított Liberty bár nem rendelkezik olyan széles körű kínálattal, mint a Harrods, patinás múltja, lenyűgöző mock-Tudor (ál-Tudor) stílusú épülete és luxus minőségű árucikkei mindenképpen megérnek egy betérőt. Ha másért nem, legalább hogy gyönyörködhessünk bennük…

Azon szerencsések közé tartozom, aki járt már Francia Guyanán. A sors fintora, hogy szűk egy évszázaddal ezelőtt nem Fortuna kegyeltjeinek hajói horgonyoztak le a dél-amerikai ország partjainál. 1858 és 1938 között ugyanis a büntetőtelepeiről híres francia tengerentúli megyében mintegy 70 000 ember sorsát pecsételte meg az érkezés - többségük számára nem volt visszatérés.

A modern művészetek és építészet valóságos high-tech szentélye a Párizs 4. kerületében, a Beaubourg negyedben található Pompidou Központ, mely leginkább úgy fest, mintha egy hatalmas ipari épületet „kifordítottak” volna. Fűtés, víz- és elektromos csövei az épületen kívül futnak, s mind más-más színben pompázik, ahogy panoráma-mozgólépcsője is. Az épület a modern építészet igen elismert példája (építészei között olyan sztártervező is szerepel, mint az olasz Renzo Piano, aki a londoni The Shard terveit is jegyzi), azonban talán éjszaka, kivilágítva a legmutatósabb.

A Párizs legmagasabb pontján (130 méter), a bájos, bohém Montmartre negyed tetején épült Szent Szív-Bazilika (franciául Sacré-Coeur: 1875-1919) nem olyan régi, mint a város legtöbb temploma, nincs még száz esztendeje sem, hogy felszentelték, ugyanakkor külső homlokzata és az előtte elhelyezkedő lépcsősorról nyíló kilátás a város egyik kötelező nevezetességévé teszik.

Az ötvenes évek óta több száz helyszínt véd a UNESCO a természettől és főleg tőlünk, emberektől. Akad köztük természeti csoda és emberi építmény is. Az egész világ szégyenkezett 1954-ben, amikor az egyiptomi kormány az Asszuáni-gát megépítésekor egy cseppet sem törődött azzal, hogy mi lesz saját történelmi örökségével, az Abu Szimbel templommal. S bár a gát megépült, a világ 50 országa összefogott, hogy 80 millió dollárt költsön a templom elköltöztetésére.