Rakdmegnyélen, avagy biciklisfutárok Budapesten, 2. rész

A nagy biciklisrendezvények lassan már elfogadott események egy városlakó életében. 2010 májusában például Budapesten rendezték a biciklisfutár Európa-bajnokságot. De világbajnokság helyszíne is volt már Budapest, 2001-ben. A fő versenyszám tulajdonképpen egy nehezebb munkanap imitációja: csomagokat kell eljuttatni ellenőrzőpontok érintésével. Aki a leggyorsabb, az a győztes. Persze ez korántsem ilyen egyszerű. Komoly logisztikai feladat az útvonaltervezés, a csomagok felvételének és leadásának sorrendje, az eligazodás egy ismeretlen helyen, ezúttal a Csepel-művek gyártelepén. A futárok kedvelt szórakozása az efféle játékos szárazedzés, a neve alleycat, és majdnem minden hónapban megrendezik. Ahogy a munkában, itt is számos problémát kell gyorsan megoldaniuk. Az Eb-n a résztvevők legalább harminc százaléka nő volt. Budapesten a futárok közt az arány alig tíz százalék. Németországból jöttek a legtöbben, de például itt volt egy Japán futárházaspár is a karonülő gyerekével. A versenyszámok kimondottan futár-optimalizáltak: van idő a szurkolásra, így értelemszerűen a sörözésre is. A szkidelésben, a csíkhúzó versenyben 130 méter kellett a győzelemhez.

A gold sprintszámot pedig – itt ötszáz métert tekerhetnek rögzített kerékpáron – kilencven kilométer/óra feletti sebességgel nyerték.
Ezt az első hallásra meghökkentő eredményt az úgynevezett fixivel lehet elérni. A fixi a kerékpár őstípusa, az örökhajtós bringa. Ha előre tekerik, előre megy, ha visszafelé, hátra. Tulajdonképpen pályakerékpár. Ha megfelelően beforgatják, azaz kellőképpen felgyorsul, gyakorlatilag a sebesség hajtja a lábat is. A futárok állították a mindennapi kerékpározás szolgálatába, mert bár nehéz vele elindulni, rendkívül jól hasznosul a befektetett energia. És mindig azt keresik, hol spórolhatnak az energiával. Problémás lehet viszont a megállás. Vannak megszállott fixisek, akik még féket sem raknak a biciklijükre, például Stroffy, Strohoffer Zsolt. Stroffy 52/16-os áttétellel jár, ami azt jelenti, hogy egy pedálfordulatra a hátsó kerék háromnál is többet fordul, 3,25-öt pontosan. Gyakorlatilag az ő fixije is lopásbiztos. Nem lehet felpattanni rá, mert elindulni is csak a nagyon gyakorlott bringások tudnának vele, de még ők is szívesen kapaszkodnak a pirosnál teherautóba, hogy spóroljanak az energiával. A kapaszkodós biciklizés nem hivatalos csúcsát 92 km/h-val Green tartja, amit egy mixerkocsi közreműködésével ért el. (Ez a szórakozási forma fokozottan ellenjavallott tevékenység: elég egy kő vagy egy kisebb kátyú, hogy elszálljon a bringa.) Greennek mindene zöld, nemcsak a neve: a bringája, a ruhája, épp csak a haja nem.
Háromféle biciklit használnak: szabadonfutóst (váltósat vagy egysebességeset), kontrást és fixit.
Buppa, a Royal Fixi Klub alapítója egy egyszerű hasonlattal világítja meg, miért jó a fixi: „A korcsolyához tudnám hasonlítani. Ha kipróbáltad jégen, többé nemigen mész aszfalton.” Általában évente rendeznek ún. féktelen versenyeket, ahol csak fixivel lehet indulni. 2010-ben a 71-es úton, a Balaton északi partján mentek végig. Nagyjából harmincan tekernek ilyen géppel a futárok közül. Ha elszakad a lánc, akkor viszont nagy a baj. Olyan nagy, hogy még a legnagyobb arcú fixisek is azt keresik, hol a bokor, amibe bele lehet szállni.

A már említett rendszeres futártréningek, az alleycatek mellett az összetartás legkigyakoroltabb módja a bulizás. Ebben azonban a biciklisfutárok semmiben sem különböznek a társadalom konszolidáltabb részétől, azaz ivás zenére. Ha valahol, hát itt adódik alkalom a keveredésre. Az első futárok, az alapítók többsége punkzenész volt, de legalábbis alternatív. Számos zenekart alapítottak ők maguk is – Csókolom, ColorStar, Messenger Sux, IMMC (In Memoriam Michael Christmas) – és jó néhány zenekar – például a Ludditák vagy a Korai öröm – kötődik szorosan ehhez a szubkultúrához, vagy talán pontosabb kölcsönösségről beszélni. A punk Messenger Sux vagy a hiphop IMMC szövegei is jórészt a futárlét mindennapjait idézik fel. Buppa, az Elit Expressz társtulajdonosa népszerű MC, a Messenger Sux basszusgitárosa, valamint az IMMC frontembere. Tizenöt éve futár. Tavaly végre szólólemezt is készített Royal Fixi Club címmel. Ilyen mondatokat olvasni tőle: „Régen én is eldobtam a csokipapírt, amíg futár nem lettem. De ez a város a munkahelyem, és megpróbálom szebbé tenni.” 

A futárok kedvelt szórakozó- és gyülekezőhelyei évek óta változatlanok: Corvintető, Rákóczi pékség, a titokzatos, zárt körű Melegedő, Gödör, Toldi mozi, Gébics, és újabban a Kiadó. De bulit bárhol lehet rendezni, csak legyen elég sör. Pétről öt év után tiltotta ki őket a kocsmáros, mert rendkívül intenzívre sikerült a hétvége. Azt ők maguk is elismerik, hogy talán mégsem kellett volna vasárnap délelőtt meztelenül bringázni a templom előtt. Javukra írandó, hogy semmiféle népszerűséghajhászás nincs a dolog mögött. Van még szórakozásnak a szerdai foci a Tabánban, télen hoki, nyáron heki – ezt egy apró babzsákkal játsszák, amit lábbal egyensúlyoznak –, aztán a csocsó, az asztali foci bármikor, újabban pedig az ultit leváltó póker. Szintén szezonfüggetlen.

Benjitől Vicuskáig

Egyik ismerőjük szerint pont olyanok, mint a pillangók: színesek, gyönyörködtetőek, de igazán közel senkit sem engednek magukhoz. És akár a cowboyok a lovaikról, ők a már bringáikról felismerik egymást. És valamiről mindegyikük nevezetes, megjegyezhető lesz. Pufi alkarját például gyönyörű tölgyfa tetkó díszíti, és gyakori szófordulata a nem tudom. Külföldi pénzeket gyűjt, a kisfia pedig egy az egyben őt formázza. 

Benji szenvedélyesen gyűjti a Legót: kádszámra áll otthon. Benji a megoldások embere, aki tanácstalan, jól teszi, ha hozzá fordul. Ő a nélkülözhetetlen ember. Szabi az egyik legrégebbi futár, több mint 13 évet lehúzott már, igen gyakorlott interjúalany. Sean dublini, futárkodott Budapesten, de sokaknak szerzett munkát Írországban is. Ő például fél év alatt elkerekezett Indiába. Marcee vagy Marcipán 14 éve futár: elbűvölő, olyan, akár egy hollywoodi sztár. Csöwi kamionsofőr volt, onnan ült át a bringára. A Hajtás Pajtás egyik legjobb futára, a háromtagú belvárosi kommandó tagja volt, akárcsak Marcee. Két gyereke van. Sanyika csak kilenc hónapig dolgozott köztük, de még mindig visszajár. Most műanyag fogakat készít egy gyárban, és semmit sem felejtett. Döme indigókék, rózsaszín csíkozású Adidas felsője védjegy; és szereti, ha Donnak szólítják. Kacsa két évig volt futár Londonban, élt Kanadában és az Államokban is. Serpa futárzsákokat varr, Heki geológusnak tanul.

Munyinak most született gyereke, a felesége szintúgy futár. Káprázatos Nap- és Hold-tetoválás díszíti a mellkasát. Fürti az egyik legöregebb köztük, színházi díszítő volt. Sast „bokától tokáig” tetoválások borítják. Neki a futárkodáson kívül nincsenek tervei, azt mondja, a tetkói miatt máshol amúgy sem tudna elhelyezkedni. Övé a legnagyobb fülkarika Budapesten, műanyag flakonkupakokkal tágítja. Sándor zsoké volt. Árpi nem futár, basszusgitáros. Hangja mindenkinél erősebb. Naná, hogy imád beszélni, és persze, hogy ki sem fogy a történetekből. A legcsendesebb futárt Cellának hívják. Rügy fotósnak tanult. Kissgé élsportoló, most végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Rudibá jócskán elmúlt hetven, nyolc évig volt futár, de a tavaszi leépítés őt is elérte.

Kopi a Bajnok szerviz tulajdonosa, a Messenger Sux szövegírója. Nicos, az Elit Expressz másik tulajdonosa számítógépes zseni. Vitéz még semmiről sem nevezetes, hacsak arról nem, hogy őt vették fel Pruit helyére az Elit Expresszhez. Pruit azonban igen érdekes pályát futott be. Eredeti foglalkozása építészmérnök, de inkább futár lett, majd’ nyolc év tekerés után elvégezte az óvóképzőt. Szeptemberben már óvóbácsiként kezd. És itt van még Vicuska. Vica nem futár, csak rajongó. Nem a klasszikus wannabi, aki teljes erőből hasonlítani akar, Vicuska jóval több. Alkatrész inkább. A wannabi ugyanis elsősorban hasonlítani akar: ugyanolyan szemüveget, gumis kulcstartót (szigorúan a könyök fölé húzva), sapkát-bukót-cipőt visel, mint a futárok. (Bár aki végigcsinálna egy telet farmerben és kötött pulóverben, mint például Buppa kezdőként, hamar megőrülne.) Ismeri és használja a futárszlenget. Wermacht térnek hívja a Mechwart teret, Gyászberényinek a Jászberényi utat, Máriaremetét és Budaörsöt szopóágnak, és effélék. Illetve leghőbb vágya, hogy részt vegyen egy alleycaten. A futárok jóindulatú lenézéssel kezelik a wannabit. Előfordul, hogy a wannabi teljes átalakuláson megy keresztül, és futárnak jelentkezik. Régen, a nagy konjunktúra idején, amikor sorban állás nélkül vették fel az új belépőket, szintén rajongókból verbuválódtak a futárok. Ezt a régiek értelemszerűen hajlamosak elfelejteni.

Egy rendes wannabi persze a legalapvetőbb legendákat is ismeri: egyszer Puskás Öcsi aranycipőjét vitte egy futár a „Magyar Legenda” után a Népstadionba. Otthon van a tradícióban, miszerint ha egy futár cipőben alszik el, annak tele lehet rajzolni az arcát filctollal. A nyári Európa-bajnokságon erre akadt is példa számtalan. Mindig meglepődöm magam is, hogy az efféle vékony, egyszálbél emberek mennyi sört meg tudnak inni. Nem titok a wannabi előtt az sem, hogy a tapasztalt futár pontosan tudja, hol milyen protokollcukor van egy recepción, hogy hol jó a vécé – és hol nem engedik, hogy használja is az ember.

Ebben az értelemben most már Ön is wannabi lett, tisztelt olvasó. Csak hasonlítani sokszor bizony nem is rossz dolog. Egy, a wannabiságot pikírten kiosztó, feltételezhetően egy futárt rejtő nick, Wellington által jegyzett blogbejegyzésre az egyik posztoló, Ernoke a következőt válaszolta: „Én nagyon kedvelem a bringásfutár-aspiránsokat, mondhatni esztétikai okokból: több köztük a sovány faszi, mint más közösségekben. Úgyhogy támogatom az elterjedésüket. Modoros, nem modoros, nekem egyre megy. :D” IsteniDiego érzi ugyan, hogy van ebben egy kis sznobság, de a divat hátán ő is belezúgott a bringázásba. „Bár cangáznának már divatból és »divatosan« százezrek” – tette hozzá Isac74.
„Egy szó mint száz, bringázz, ne háborúzz!”

Írta: Szira Péter, 2010

Fényképezte: Hajdu András
Szerkesztette: Fóti Lázár

National Geographic 2010.10.

Felhasznált források:
Babiczky Ákos: Két keréken Budapesten, Alternatív Közgazdasági Gimnázium, 2010
Barabás Máté: Biciklis futárvilág a 20. században, szakdolgozat, ELTE, Kulturális Antropológia Szakcsoport, 2002
Falusy Zsigmond: A gurulógus, Népszabadság, 2008. szeptember 8.
SunCityRider: A biciklisfutárok nyelvhasználata, sportinfo.hu, 2006. április 26.

Rakdmegnyélen, avagy biciklisfutárok Budapesten, 1. rész