Moszkva és nevezetességei

Moszkva sokáig ellentmondásos városnévként élt az emberek fejében, hiszen a XX. század nagy részében egy totalitárius rendszer főhadiszállása volt, a saját maga által kreált eszmerendszer minden külsőségével: a szürke, monumentális, uniformizált, falanszter városképpel. Ez több részletében is fedi a valóságot, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az orosz kultúra korábbi századai számtalan említésre méltó, páratlan alkotással hagytak nyomot a történelemben, a XX-XXI. század fordulója pedig szédítő iramú, a nyugati világot is megszégyenítő fejlesztésekkel járult hozzá Oroszország fővárosának modernizálásához. Ennek következtében Moszkva ma egy igazán izgalmas, lenyűgöző, turistabarát úti cél, mely bár télen a legszebb, amikor a hóborította város festői látványt nyújt, de a gyakori szélsőséges hideg miatt ősszel, vagy tavasszal a legkellemesebb odalátogatni. 

A várost a legenda szerint Jurij Dolgorukij kijevi nagyfejedelem (1095-1157) alapította, az első, név szerint említett írásos feljegyzések pedig 1147-ből származnak róla. A XIII. század első felében a tatárok földig rombolták, ezt követően azonban egy független fejedelemség központjaként virágzásnak indult. Növekedésének és gazdagodásának egyik oka a Moszkva-folyóhoz való közeli fekvése volt. Az orosz főváros évezredes történelme során számos tűzvészt, pusztítást is megért, de az uralkodó cárok minduntalan szebbnél-szebb épületekkel is gyarapították: a XIV-XVII. század között emelt épületei - a Kreml, a Vörös-tér, vagy a kolomenszkojei Mennybemenetel-templom ma UNESCO Világörökségi védelmet élveznek.1703-ban, Szentpétervár megalapításával ugyan elvesztette fővárosi rangját, fejlődése nem állt meg, s bár Napóleon fenyegetése következtében a város ismét elpusztult, felszabadítása után virágzásnak indult (olyan épületek születtek ekkor, mint például a Bolsoj-színház). Amíg a XVIII-XIX. századi Moszkvára a polgári jelleg, úgy a XX. századi kommunista fővárosra a munkásváros meghatározás illik leginkább.

Moszkva mai arculatára elsősorban a kommunista architektúra nyomta rá a bélyegét, hiszen a XX. század előtti épületeket - köztük rengeteg templomot - a sztálini rendszer nagy részt lebontatta, vagy átalakíttatta, csak viszonylag kevés élte túl a Szovjetunió városrendező beavatkozását. Ezek a burzsoá hangulatú Arbat utca - Moszkva leghíresebb kulturális, szórakoztató központja volt a XVIII-XIX. században -, illetve a városközpont híres épületei, a Kreml, a Novogyevicsi kolostor, vagy a Szent Vazul (Vaszilij Blazsennij) székesegyház, melyek szép példái a régi orosz építészetnek. Az 1920-as évektől kezdve azonban jelentős átalakuláson esett át a városkép: Sztálin modernizációs törekvéseinek számos régi épület - a Szuharev-torony, a Megváltó Krisztus-székesegyház és a Kazányi katedrális - esett áldozatul (ez utóbbi két épületet hatalmas összegekből a 90-es években újjáépítették), helyükbe viszont a diktatúra gigantomán elemei kerültek: a többsávos, széles sugárutak, a monumentális épületek - köztük is a Hét nővérnek elnevezett felhőkarcolók - és a munkások százezreinek elszállásolására épült végeláthatatlan és lehangoló lakótelepek. Bár napjainkban a városvezetés több régi épületet is helyreállíttatott, az elmúlt évtizedben Moszkva történelmi negyedeinek egyharmadát lerombolták, hogy helyükön luxuslakások és szállodák épülhessenek, ugyanakkor szédületes iramban nőnek ki a földből a legmodernebb üvegpaloták, felhőkarcolók is (pl.: Moszkvai Nemzetközi Üzletközpont).

Moszkva hatalmas méretei és óriási távolságai miatt célszerű a tömegközlekedést igénybe venni, melynek legfontosabb (és turisztikai szempontból legérdekesebb) eleme a metró. Stockholmhoz hasonlóan, a moszkvai metró is világhíres, s egyben egyike annak a kevés figyelemre méltó (mondhatni szép) szocialista realista alkotásnak, amelyek a szocializmus idején készültek. Kialakításakor az is fontos szempont volt, hogy egy esetleges háború esetén megfelelő óvóhelyként is funkcionálhasson. 1935-ben kezdték építeni, 12 metróvonala és több mint 180 állomása van, melyek kialakítása valóban szép látványt nyújt festményeivel, mozaikmunkáival és díszkandeláberjeivel. Naponta kilenc millió utas utazik rajta (a világ második legsűrűbben használt metróhálózata), s a szerelvények 90 másodpercenként követik egymást csúcsidőben. A rendszer teljes hosszúsága csaknem 300 kilométer, az egyes állomások akár négy kilométerre is fekhetnek egymástól. Ezért, ezt kiegészítve Moszkvának jól kiépített busz-, sőt villamos és trolibuszhálózata is van. A turisták több városnéző buszjáratot is találnak.

2009-ben Moszkva, az itt élő milliárdosok számát tekintve, a világ harmadik leggazdagabb fővárosa volt, 2007-ben pedig harmadszor nyerte el a világ legdrágább városa kevésbé kitüntető címet. S bár még mindig óriási a különbség a szegények és gazdagok lehetőségei és életkörülményei között, a társadalom rendkívüli módon polarizált, gombamódra szaporodnak a város fényűző helyszínei, legyen szó dizájnerbutikokról, méregdrága éttermekről és szórakozó helyekről, vagy öt csillagos luxus szállodákról: 2008-ban hivatalosan 189 hotelt tartottak nyilván, melyek közül tizenhárom volt ötcsillagos (a világ legdrágább szállodái között szerepelnek, melyek alapanyagaikat távoli vidékekről szerzik be). Éttermek közül a Café Pushkint érdemes felkeresni, ahol a XIX. századi szakácskönyvek étkeit megfelelően elegáns környezetben és tökéletes kiszolgálás mellett ismerhetjük meg. Az orosz étkezési rend egyébként szintén a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki. Az orosz konyha jellegzetes elemei éppúgy széles skálán mozognak - egyszerűtől a fényűzőig - akárcsak az orosz társadalom: megtaláljuk itt a céklából, káposztából és egyéb zöldségekből készült leveseket (borscs, scsi, szoljanka), az orosz palacsintát (blini), a fekete kenyeret, a különféle töltelékkel készített pirogokat, a házilag pácolt füstölt halakat, de a méregdrága kaviárt, szibériai tokhalat, beluga lencsét és az orosz pezsgőt is.

De nézzük akkor, hogy mi az, amit feltétlenül látnunk kell!

A Kreml - Moszkva történelmi központjának fallal körülvett fellegvára az ország kulturális és hatalmi központja, uralkodóinak és döntéshozóinak székhelye. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990 óta része az UNESCO Világörökség listájának. A Borovickij-dombra épült Kremlt a krónikák 1331-ben említik először, mint az orosz egyházfő székhelyét. A XV. század végén, III. Iván nagyfejedelem itáliai építőmestereket hívott Moszkvába, a Kreml nagyszabású átalakításához, ekkor épültek megerősített falai és 18 bástyája, valamint az öt aranykupolájáról ismert Uszpenszkij-székesegyház, a kilenc arany hagymakupolával büszkélkedő Angyali üdvözlet-székesegyház, mely a nagyfejedelmek és cárok házitemploma volt, a Mihály arkangyal-székesegyház (az uralkodók temetkezési temploma), valamint az 1505-08 között készült Nagy Iván-harangtorony, mely sokáig a város legmagasabb építménye volt (81 méter). A Romanovok uralma alatt (XVII-XX. század) fényűző paloták (Granovitaja-, Tyerem-palota) épültek, majd a napóleoni megszállás után készült el a Fegyver-palota (ma múzeum működik benne: fegyverek, arany és ezüst tárgyak, ékszerek és gyémántgyűjtemény látható itt), s bár Nagy Péter cár a XVIII. század elején Szentpétervárra helyezte a birodalom fővárosát, Moszkva - és a Kreml - megőrizte bizonyos tradícióit, itt koronázták az uralkodókat és ez volt a hivatalos rezidencia is 1917-ig. A Kremlben láthatjuk a világ legnagyobb harangját, a Cár-harangot (200 tonna).

A Vörös tér - Moszkva, és Oroszország (de bátran állíthatjuk, hogy a világ egyik) leghíresebb tere, mely a Kreml-el együtt 1990 óta UNESCO Világörökségi helyszín. Maga a tér - ekkor még vásártér - a XV. század során alakult ki, amikor III. Iván cár lebontatta az itt található tűzveszélyes fakunyhókat és árusító bódékat. Mai elnevezését azonban csak a XVII. században kapta, miután a tér déli oldalán álló Vaszilij Blazsennij-templom mellett magasodó vörös színű Szpasszkaja-bástyára (a Kreml főkapuja) tornyot építettek. A  'krasznaja' szónak egyébként a 'vörös' mellett 'szép, gyönyörű' jelentése is van. A tér a XVI. századtól fokozatosan felváltotta korábbi vásártér funkcióját (legkésőbb 1804-ig), s kiépülésével koronázási és egyházi szertartások, népünnepélyek, győzelmi ünnepségek és nyilvános kivégzések helyszíne lett. A XIX. század végén nagyobb átalakításon esett át, ekkor épült a keleti oldalán a GUM nagyáruház, északon a Történeti Múzeum vörös épülete,  1892-ben pedig villanyvilágítást kapott. A szovjet időkben újabb átalakítás következett, itt építették fel a vörös gránitlapokkal burkolt Lenin-mauzóleumot (1930), s ezzel a tér az új rend jelképe lett. Lerombolták a Kazány-katedrálist (azóta ismét felépítették), az Iverszki-kápolnát, sőt még a Vaszilij Blazsennij-székesegyház lebontásának ötlete is felmerült, hogy megfelelő helyet biztosítsanak a katonai díszszemléknek. A főváros első köztéri szobraként a Vaszilij Blazsennij-székesegyház mellett láthatjuk Kuzma Minyin és Dimitrij Pozsarszkij, a Moszkvát 1612-ben felszabadító népfelkelő vezérek bronz emlékművét.

A Vaszilij Blazsennij-székesegyház (Boldog Vazul-) - Moszkva egyik emblematikus épülete a Vörös téren. A lenyűgöző épület 1555-61 között épült Rettegett Iván cár rendeletére, aki e templommal akarta megünnepelni a kazányi tatár kán felett aratott 1552-es győzelmét. A cár a  döntő ütközetet október 2-án, Istenanya oltalma ünnepén indította, ezért az épületet Istenanya oltalma-templomnak is nevezik. Az uralkodó a győztes csaták emlékére egy-egy templomot akart építtetni, amely kívánságot a székesegyház építésze, Posztnyik Jakovlev ügyesen oldotta meg: a kilenc diadalt jelképező, egymás mellett felépített templomokat egyetlen épületegyüttesben alakította ki. A székesegyház egy központi főtemplomból és nyolc kisebb, belülről átjárható templomból áll, mindegyik az általuk jelképezett győztes csaták napjának védőszentje nevét viseli. A templomok mindegyike önálló, egyedi formájú és színezésű hagymakupolával fedett. A székesegyház ma is használatos nevét a XVI. században itt eltemetett Boldog Vazulról kapta. A templomhoz kapcsolódó legenda szerint Rettegett Ivánnak annyira tetszett az elkészült épület, hogy az építész szemét kitolatta, nehogy másutt megismételhesse gyönyörű alkotását. A székesegyház eredetileg fehér színű volt, sisak formájú arany kupolákkal, de 1583-ban egy tűzvész pusztította el a mennyezetét. Ezt követően cserélték hagymakupolákra, melyek 1670 óta színesek.

A Lenin Mauzóleum - A szocializmus híres vezetőjének, Vlagyimir Iljics Leninnek a bebalzsamozott holtteste 1924 óta látogatható a Vörös téren felállított mauzóleumban, melyet Alexej Szusev tervezett először fából, majd vörös gránitból. Már az eredeti tölgyfa szerkezet is egy 9 méter magas, 18 méter hosszú piramisszerű építmény volt, melyet 1930-ban váltott fel a kőből épült, szintén piramisszerű mauzóleum. Az egykori pártvezér testét 16 Celsius fokon, 80-90 százalékos páratartalom mellett, kálium-acetáttal és glicerinnel tartósítják. A bebalzsamozott holttestet egyedül a II. világháború során, a náci megszállástól tartva szállították el Moszkvbából Tyumenybe. Az orosz közvélemény nagy része szerint az idők során erősen leromlott állapotú testet lassan ideje lenne eltemetni. A mauzóleum háta mögött, a Kreml falánál pártvezetők számára fenntartott sírkertet és urnatemetőt találunk, többek között Sztálin, Gagarin és a magyar Landler Jenő kommunista politikus végső nyughelyét.

A Hét nővér (Sztalinszkije Viszotki) - A Moszkva szocialista építészetét olyannyira meghatározó hét gigantikus felhőkarcoló közismert elnevezése. A Szovjetunió idején, sztálini stílusban épített toronyházak nagy része 1947 és 53 között épült, bár van olyan köztük, amelyiket sosem fejeztek be teljesen. Építészeti stílusuk az orosz barokk, a gótika és az amerikai felhőkarcolók hőskorának jegyeit ötvözi. A Hét nővér a következő: az Ukrajna szálló (Ma az ötcsillagos luxus Radisson Royal Hotel Moscow), a Külügyminisztérium épülete, a Hilton Moscow Leningradskaya, a Kotyelnyicseszkaya-rakparti lakóház, a Kudrinszkaja téri épület, a Vörös Kapuk-épület, s mind közül a leghíresebb és legmagasabb, a Moszkvai Állami Egyetem, a Lomonoszov központi épülete. A Hét nővérhez fogható sztálini felhőkarcoló Moszkván kívül csak Varsóban található, a Kultúra és Tudomány Palotája. A Lomonoszov Egyetem központi épületén (magassága 240 méter, s 36 emelet magas) több mint 14 ezer gulag-rab dolgozott, akiket a 24-25. emeleteken szállásoltak el, hogy így csökkentsék őrzésük költségeit. Elkészültekor a világ hetedik legmagasabb épülete volt, 1988-ig Európa legmagasabbja, de napjainkban is a világ legmagasabb oktatási célú épülete.

A Kolomenszkoje - Ahogy Stockholmnak, úgy Moszkvának is van turistákat csalogató építészettörténeti múzeuma és nemzeti parkja, mely az orosz főváros egyik déli kerületében található, bár 1960 előtt különálló település volt. Hírnevét az orosz cárok egykori nyári rezidenciája adta, de műemlékegyüttesében olyan említésre méltó darabok is vannak, mint a XVI. században emelt Feltámadás-, vagy Mennybemenetel-templom (III. Vaszilij nagyfejedelem építtette fia, a későbbi IV. Iván cár születése alkalmából), amely 1994 óta az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. Magát a falut még a XIII. században alapították, a XIV. századtól a moszkvai nagyfejedelem, majd a cári család birtoka volt, végül a XX. század nyolcvanas éveiben az itteni falvakat lerombolták, de a műemlékeket restaurálták. Az orosz faépítészet néhány értékes példájával is találkozhatunk itt, így például Nagy Péter arhangelszki faházával, amely 1702-ben épült. További nevezetes épületei a Keresztelő Szent János-templom, melyet Rettegett Iván cár rendelt meg 1547-ben trónra lépésének megünneplésére, építésze valószínűleg ugyanaz a Posztnyik Jakovlev volt, mint a Vaszilij Blazsennij-székesegyházé, valamint a Kazanyi Istenanya-templom.

A Novogyevicsij kolostor - A főváros központjának délnyugati részén, a Moszkva-folyó kanyarulatában fekvő kolostoregyüttest III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem alapította 1524-ben, Szmolenszk 1514-es visszafoglalásának emlékére. Miután a történelem során a komplexum számos támadást szenvedett el, falait a XVII. század elején megerősítették. A cárok udvari kolostorának számító Novogyevicsij rendkívül gazdag intézménynek számított: fénykorában 165 ezer ha földbirtokkal és jobbágyok ezreivel rendelkezett, s a cári család, sőt a befolyásos bojár családok nőtagjai is ide vonultak vissza, mint szerzetesnők (néhány esetben kényszerből). A kolostor a XVIII. század végétől egyre inkább büntetőintézménnyé vált, s ekkor már egyszerű parasztasszonyokat is bezárattak falai közé. 1875-1917 között leányneveldeként működött, majd a szovjet időszak alatt múzeumként funkcionált, 1994 óta ismét női kolostorként is működik. Az épületegyüttes számos gyönyörű templommal - a Szmolenszkij-székesegyház (a legrégebbi), az Amvroszievszkaja-, és az Uszpenszkaja-templom (itt folynak ma az istentiszteletek) - harangtoronnyal, illetve kiegészítő épülettel büszkélkedik, de érdemes megcsodálni három méter magas falait, bástyáit, illetve kapuit és kapuzati templomait is. A kolostorhoz temető is tartozik, ahol számos kiemelkedő személy nyugszik a cári időkből. A XVI-XVII. századi orosz építőművészet e kiemelkedő példája 2004 óta UNESCO Világörökségi védelmet élvez.

A Megváltó Krisztus székesegyház - A világ legmagasabb ortodox templomának érdekes a története. Bár az eredeti épület sem volt régi, hiszen 1839-82 között épült, a ma látható templom azonban csak alig 13 esztendős. A Kremltől pár utcányira található székesegyház építésének ötlete - az isteni gondviselés hálájaként - I. Sándor cár fejéből pattant ki, miután 1812 végén Napóleon katonái elhagyták Moszkvát. Az első, késő gótikus, neoklasszikus és szabadkőműves jelképeket tartalmazó tervek 1817-re készültek el, de az építkezés megkezdése előtt a cár elhunyt, s helyébe a mélyen ortodox és konzervatív I. Miklós került, aki a korábbi terveket elvetette. Az új tervek neobizánci stílusban készültek, s a cár új területet is keresett a templom számára, a Moszkva-folyó mellett, ahol egy kolostor és egy templom állt, melyeket új helyre kellett költöztetni. A munkálatok ezért csak 1839-ben kezdődtek, s később is lassan haladtak. A katedrálist végül 1883-ban szentelték fel. Lenin halálát követően azonban a szovjetek a templom területét szemelték ki, hogy felépítsék a Szovjetek Palotáját, mely a szocializmus építészetének egy újabb gigantomán példája lett volna, s ezért a katedrálist 1931-ben felrobbantották. Belső díszeit és padjait metrómegállók díszítésére használták fel. A Szovjetek Palotájának építése azonban az alapozásnál elakadt, mivel a Moszkva-folyó vize szivárgott, majd idő közben kitört a II. világháború is. Végül az elárasztott alapgödröt Hruscsov idején óriási szabadtéri uszodává alakították. 1990-ben az orosz ortodox egyház engedélyt kapott a székesegyház újjáépítésére, melyet 2000-ben szenteltek fel. Még ebben az évben itt avatták szentté a tragikus sorsú utolsó orosz cárt, és családját, 2007-ben pedig itt ravatalozták fel Borisz Jelcint, az Oroszországi Föderáció első elnökét.

Múzeumok - Moszkva számos izgalmas múzeumi gyűjteménnyel is büszkélkedik, melyek közül első sorban a Vörös téren található Moszkvai Állami Történelmi Múzeumot érdemes megemlíteni, mely a prehisztorikus kortól napjainkig mutatja be Oroszország történelmét, köztük számos felbecsülhetetlen értékkel, mellyel a Romanovok gazdagították a gyűjteményt. Feltétlenül érdemes felkeresni a világhírű Tretyakov Képtárat, mely a XIX. században élt Tretyakov-fivérek magángyűjteményéből alakult ki, s ma az orosz képzőművészet - festészet, szobrászat, rajz- és részben iparművészet - leghíresebb alkotásait mutatja be. Az orosz szecesszió egyik leglenyűgözőbb alkotása a Gorkij Emlékmúzeum; az épület eredetileg egy művészetpártoló milliomos bankár tulajdonában volt, de 1931-ben Sztálin odaajándékozta azt a neves szocialista írónak, Makszim Gorkijnak. Gyűjteményében ma Gorkij személyes tárgyait láthatjuk, de legalább ennyire érdemes ellátogatni a palota gyönyörű szecessziós kialakítása miatt is. Aki a XVII-XIX. századi életformára kíváncsi, feltétlenül látogasson el a Romanov bojárok palotájába, melyet a kor fényűző stílusában alakítottak ki és rendeztek be. Gyűjteményében a Romanovok személyes tárgyait tekinthetjük meg. További moszkvai múzeumok: Modern Történeti Múzeum, Puskin Múzeum, Borogyino Panorámamúzeum.

Szűrők
pl. Ciprus, Bécs stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Baltikumi panoráma - 10 nap
» Alpesi kirándulás Ausztriában, Hinteralm - 1 nap
» Magas-Tátra, Magisztrále út - 1 nap
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
» Magas-Tátra gyalogtúra: Kapor csúcs 2367 méter - 1 nap

Szállás ajánlatok

» Biloba Apartman - Bibione (Lido dei Pini) 39.033 Ft/főtől - Olaszország / Európa / Bibione / Olasz Adria
» Atollo Apartmanház - Bibione (Lido dei Pini) 39.745 Ft/főtől - Olaszország / Európa / Bibione / Olasz Adria
» Laguna Grande Apartmanház - Bibione (Spiaggia) 42.584 Ft/főtől - Olaszország / Európa / Bibione / Olasz Adria
» Frontemare Apartmanok - Bibione (Spiaggia) 44.008 Ft/főtől - Olaszország / Európa / Bibione / Olasz Adria
» Residenza Delle Terme Apartman - Bibione (Spiaggia) 55.970 Ft/főtől - Olaszország / Európa / Bibione / Olasz Adria

Információs oldalak

» Akciós városlátogatások!
» Látnivalók Amszterdamban
» Karácsonyi utazások
» Körutazások Oroszországban
» Látnivalók Firenzében
» Látnivalók Párizsban
» Látnivalók Londonban
» 4 napos utazások

Cikkeink

» Kerékpárkölcsönzők nyíltak Moszkvában - Etédi Alexa
» 10 hely, ahová soha nem juthatsz el - Etédi Alexa
» Egyszerű csónaktúrának indult... De amit utána láttak, soha sem felejtik el... - Kovács Attila
» Az ősz színei - Kovács Attila
» Várak szép rút kiskacsája – a balatonszentgyörgyi Csillagvár - Déri Eszter

Utazások

» Tavaszköszöntő Zakopánéban és Bártfán - 2 nap
» Tavaszköszöntő Ausztriában - 2 nap
» Advent Zágrábban - 2nap
» 2 nap, 2 adventi hangulat: Bécs és Pozsony - 2 nap
» Hétvége a Plitvicei-tavaknál - 2 nap
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!