Küszöbön túli Budapest - a Tündér-szikla

Budapest: dugó, kutyagumi, tömegközlekedés, aluljáró, rohanás. Budapest: Normafa, Hármashatár-hegy, Hűvösvölgy, Római-part, Kopaszi-gát. Kétarcú fővárosunk szerintünk legszebb részeit szedjük össze ebben a mini sorozatban. Nem számítok gyakorlott fővárosinak, emlékszem még arra, mikor az Astorián földbe gyökerezett lábbal bámultam az üveg homlokzat mögött elegánsan kúszó lifteket, még nagy szám volt a City Grill is. No, ez azért nem most volt. 

Aztán megkopott a "lehetőségek földjének" fénye, de azért néha emelem az életem kockázat-faktorát azzal, hogy rossz irányba szállok be a metrón. Külföldön járva gyakran megtörtént, hogy sokkal fényesebbnek tetszett egy másik város a messze távolban, de jártam olyan vidéken, hogy csillogó metropolisznak tűnt onnan Budapest, ahol simán ennék az aszfaltról is. Most jön a "nézőpont kérdése" közhely, persze. De az biztos, hogy vannak gyöngyszemek ebben a városban is, csak néha sétálni kell értük picit. Azért jó ismerni ezeket a helyeket, mert ha csak éppen néhány óránk van magunkra, és a zöldbe vágyunk a táblázatok és a határidők világából, akkor, akár gyalog vagy bringával is könnyen kijutunk a nyugalom és madárdal birodalmába. 

Az egyik ilyen szeglet a Libegő alsó állomásától nem messze található. Ha innen elsétálunk a Zugligeti Általános Iskola felé, ott már az éles jobb kanyar után is egy középhegységi panoráma-úton érezhetjük magunkat: a vékony aszfaltcsík a meredek hegyoldalban szerpentinez felfelé. A zöld jelzés egy kellemes hajtűkanyar külső ívén kezdődik, majd némi szintben gyaloglás után vezet fel a zöld háromszög fákra festett jeleit követve fatörzsekből épített lépcsőfokokon hágunk fel a fehér sziklák tövébe. A csúszós kövön csak óvatosan, de rájuk kapaszkodva beláthatjuk a Hűvösvölgytől a Hármashatár-hegyig húzódó völgyeket, dombokat, és messzebb a Belváros is feltűnik. 

A makett-főváros, ebből a szemszögből kellemes és élhető helynek tűnik, főleg ezen a szép májusi napon, amikor a bárányfelhők madártejben úszó hab pamacsként vicceskednek a tiszta kék égbolton. A kő érintése kellemes, a környező tölgyek lombja üde zölden integet a városnak.  Ezerszer is meggondoljuk, hogy visszaereszkedjünk-e a kedd délelőtt olvasatlan email-ekkel fenyegető forgatagába, aminek mintha soha nem akarna vége szakadni. Egy biztos: ha innen szemlélődünk, a világ boldogabbik feléhez tartozunk.