A Spanyolországba látogatók szinte áhitattal emlegetik Rondát, az andalúz települések legszebbikét, ennek ellenére mégis kevessé ismert története, valódi szépsége. Hogy mi az, ami a 21. század turistáit Rondába csalogatja, vagy mi az, ami saját korában Hemingwayt, Orson Wellest, James Joycet vagy Rainer Maria Rilket megbabonázta? Csak ajánlani tudom: mindenki járjon maga utána, igazán érdemes!

Ronda a Sierra de Gazalema Nemzeti Park szélén, és festői Sierra de las Nieves közvetlen közelében fekszik, és könnyen megközelíthető az andalúz nagyvárosok bármelyikéből (Sevilla, Granada, Malaga, Marbella, Algeciras), de akár Madridból is. Alighogy kiszállunk a buszból vagy a vonatból, rögtön elvarázsol összetéveszthetetlen andalúz hangulatával: a fehérre meszelt és halványsárgával árnyalt házak soraival, a fantasztikus kovácsoltvas rácsokkal és kerítésekkel és a ragyogó kék éggel.

Bár a látogatók nagy többsége csupán csak átutazik Rondán, érdemes legalább egy éjszakát a településen tölteni, és komótosan, ráérősen bebarangolni minden rejtett zugot. Természetesen vannak olyan látnivalók, amelyek szinte kötelezőek. Így nem hagyhatjuk ki az Új Híd, a Mór Király háza, a Mondragón Palota és a Bikaviadal Aréna meglátogatását, de mindennél többet ér, ha hagyjuk magunkat elveszni a kis utcácskák útvesztőjében, miközben lopva belesünk egy-egy klasszikus andalúz ház belső udvarába, patiójába, és beülünk a kis éttermek némelyikébe egy pohár sörre, andalúz harapnivalóra.

Ronda, köszönhetően startégiai fekvésének, gazdag történelemmel bír. Az évszázadok alatt megannyi itt élt nép alakította, formálta a várost, amíg elnyerte mai arculatát. Megtalálhatók itt a görögök, föníciaiak, punok, rómaiak, vizigótok, keltibérek, arabok és berberek nyomai, valamint az 1485-ös katolikus királyok általi meghódítása utáni erőteljes keresztény hatás jellegzetes vonásai is.

Bikaviadalok
Ronda Arénája (Plaza del Toros) a spanyol épített bikaviadal arénák legrégebbike; 1784-ben avatták fel. Bár ma már csak ritkán tartanak itt viadalokat (minden évben szeptemberben rendezik meg a kihagyhatatlan goyai stílusú viadalokat), szerepe a viadalok történetében és reformjaiban vitathatatlan. Pedro Romero itt újította meg a bikaviadal művészetét, és a leghíresebb torreador-dinasztiák, így az Ordóñez-ek indultak innen meghódítani a műfaj rajongóit világszerte. Hiába láttunk már korábban több híres bikaviadal arénát, a rondai hangulata egyedülálló: a tökéletes kör alakú arénát kétszintes nézőtér fogja körbe, amelyet 136 toszkán oszlop tart, és ahol 5000 nézőnek jut hely.

Arab hatás
Bár a katolikus királyságok már az 12-13. század során megkezdék a dél-spanyol területek visszahódítását az Al-Andalus birodalomból, a Granadai Királyság csak a 15. század során, Ronda 1485-ben került a Katolikus Királyok kezére. És bár azonnal megindult a város katolicizálása, az arab hatás máig erősen érződik a településen.
Kihagyhatatlan látnivaló az Arab fürdő, ami meglepően épen látható a mai napig, a Mondragón palota, az alcazaba erőd falai, a San Sebastian Minaret és a Santa María la Mayor templom helyén állott főmecset épen megmaradt mihrabja.

A város szimbóluma, az Új Híd
Rondát a Guadalevín folyó szeli ketté, elválasztva a két legnagyobb városrészt egymástól. A közlekedést a városrészek között sokáig az arabkori öreg híd, majd a rómaiként emlegetett, de ugyancsak arabkori San Miguel híd kötötte össze.

Az új hidat 1735-ben adták, ám alig 6 év múlva 35 méteres íve leomlott, félszáz halottat hagyva maga után. Újjápítéséhez 1758-ben kezdtek kozzá, és közel 30 év alatt, 1787 szeptemberére készült el a mára a város jelképének számító híd. Látványa vonzza a tekintetet, és szerencsére nyílik is lehetőségünk bőven megcsodálni azt a város különböző pontjairól.

Betyárok
A betyárok, a banditizmus gyakorlatilag a 9. század óta jelen volt Andalúziában. Spanyolországban jellemzően Andalúziában, Katalóniában, Galíciában és Toledó hegyi között bukkantak fel a betyárok. Különböző kutatások szerint Andalúziában, de különösen a Rondát körülvevő hegyekben három ok miatt tett szert nagy jelentősségre a banditizmus: a vidék elmaradottsága; a hatóságok közönye a betyárok tevékenységének elfojtására; és a társadalmi osztályok közötti óriási feszültségek. A Ronda közeli hegyekben tanyázó betyárok különösen szerencsések voltak, hiszen a Madridból Andalúziába vezető kereskedelmi út a közelben haladt, és egy szakaszán, Despeñaperrosnál, a kereskedők a szűk kanyonban nem tudtak eléggé az árukkal megrakott kocsikra figyelni, megkönnyítve ezzel a betyárok dolgát. Rondában múzeum őrzi a betyárok emlékeit, történeteit.

Művészek, írók, költők
Ernest Hemingway és Orson Welles sokat időzött Rondában, és a település mai népszerűségét is nekik köszönheti. Hemingway több írása is itt született, de talán a legismertebb, hogy az Akiért a harang szól c. regényének tizedik fejezetének történetét, a valóságban Rondában megtörtént eseményekre alapozta.
Orson Welles gyakran nyilatkozott arról, hogy spanyolországi, de kifejezetten Rondában tett látogatásai erős inspirációt adtak neki. Kérésére, halála után hamvait Rondában helyezték el.
E két leginkább ismert művészen kívül Gustave Doré, Rainer Maria Rilke, vagy a Frank Sinatratól való válása után Ava Gardner is hosszabb-rövidebb ideig lakója volt Rondának, és a helyiek úgy tartják, hogy James Joyce itt fejezte be legfontosabb regényét, az Ulyssest.