A legendás Kuba

Tél: hó vagy latyak, hideg és füstös szürkeség, nyomasztóan rövid nappalok, elvágyódás messzire. Ilyenkor a Karib tenger medencéjében lubickoló, krokodilt formázó szigeten a legkellemesebb az éghajlat: 25-29 fokos a levegő, nem zuhog az eső, kellemes szellő hordja a salsa dallamát.

A sokarcú Kuba ilyenkor a legjobb uticél. Hogy megértsük ennek a szigetnek a lényegét, el kell távolodnunk a tipikus kubai kliséktől: sokkal több és mélyebb jelentést hordoz ez az ország a varaderoi szállodáknál és a Tropicana táncosnőinél. Megdöbbentő dolgokra lelünk, ha kóborlunk Ó-Havanna málló vakolatú utcáin, eljutunk vidékre vagy bejárjuk a Sierra Maestra sűrű erdővel borított hegyláncát. Kubában az élet kemény: az országban uralkodó zavaros viszonyok, a szocializmus hanyatló és a virágzó feketegazdaság nagyon is kapitalista törvényei között komoly lavírozást hajt végre a nemzet, aki fusizásban méltó párja a mienknek. Mégis, akad különbség bőven: itt méltósággal viselik a szegénységet, nem próbálnak megbélyegezni senkit helyzetük okolására, és a kihívásokra nem a másik átverésével válaszolnak, hanem olyan leleményes hozzáállással, ami megmosolyogtat, és mindenképp tiszteletet érdemel. A legfontosabb pedig: mosolyogva és vidáman élik meg a sokszor keserves mindennapokat.

Havanna mindenképp megéri azt az egy két napot amit rászánunk, óvárosában példás felújítási munkálatok kezdődtek, és néhány éven belül visszakapja azt a fényét a hullámoktól ostromolt Malecon, ami emlékezetet azokra az időkre, mikor ez a város volt a legfejlettebb szeglete a régiónak, vagy mikor a szesztilalom idején itt mulatott Al Capone és Lucky Luciano. Ha autót bérelve indulunk a sziget felfedezésére, figyeljünk, hogy az amerikai inváziótól tartva nem sűrűn táblázzák ki az útelágazásokat és a városokat, így minden tájékozódó és spanyoltudásunkra szükség lehet, de a legmókásabb kalandokba keveredhetünk. Jobb busszal vagy stoppal eljutni a vidéki városok némelyikébe, vagy meglátogatni a geológiai formáiról és dohányterméséről egyaránt híres Vinales völgyet, ahol különleges trópusi kúpkarszt tornyok között barangolhatunk. Cienfuegos már a Karib tenger partján fekvő, csodálatos épségben megőrzött kis városka, sokkal kevésbé látogatott, mint a mindenki által látni akart Trinidad.

Saniago de Cuba városát és a Sierra Maestrát sem szabad kihagyni az utazásból: itt készítette elő Castro és Che Guevara az ellenállást és a hatalomátvételt az Amerika barát Batista tábornoktól. Azóta is-a világtörténelemben páratlan módon- regnál az öreg Commandante és rendszere, bár a szocialista tábor összeomlásával elveszítette legnagyobb támogatóit. Mostanában fellendülni látszik újra az egykori forradalmi álomvilág gazdasági rendszere: új barátai, Venezuela és Kína megsegítik a szigetet, és a lazuló szabályok a turizmust is felélénkítik. Épp ezért kell gyorsan meglátogatni ezt az USA térségben betöltött hegemóniájának merészen fittyet hányó bátor és álmodozó országot: mert ami nem sikerült a Disznó öbölnél és a rakétaválság idején, azt bevégzik a turisták dollárjai és a nyugati világhoz közeledő új vezetői réteg.

Az országban kalandozva sokféle élményben lehet részünk: merülhetünk vagy kajakozhatunk a Cajo Coco vagy Maria della Gorda karibi korallzátonyain, több napos túrát tehetünk a Sierra Maestrában vagy a Topes de Collanates vízeséseihez, lovagolhatunk a dohányföldek között Vinales faluban, szörfözhetünk vagy strandolhatunk Varaderon, a kultúrának adózhatunk Havanna világhíres jazzkocsmájában az El Cuervo y El Zorro-ban, ahová egy londoni telefonfülkén át jutunk be. Ha könnyebb szórakozásra vágyunk, ott a Tropicana, amit nem nagyon kell bemutatnunk, de a Casa della Musica becsületsüllyesztőjében fejezni be a hajnalig tartó havannai éjszakázást. Ha van egy kis kalandvágy bennünk, akkor a vidéket és a kisebb városokat is felfedezzük, ahol igazi kubai, turistáktól mentes gyöngyszemeket találunk, olyan nyugodt semmittevést, amit tényleg csak itt tapasztalhatunk. A legközelebb az emberekhez akkor kerülhetünk, ha állami éttermek helyett az úgynevezett paladarokban étkezünk, és hotel(ami szintén minimum 51%ban állami tulajdon, hiába díszeleg rajta valamelyik nemzetközi láncolat logója) helyett a korabeli házak egyikéből kialakított paradorban(állami engedéllyel működő magánszállás) szállunk meg. Mindenképp hangulatos világcégek reklámjai helyett Che és Castro híres mondásait olvasni szerte az országban óriásplakát méretben, autópályát keresztező vasútvonallal vagy sehová sem vezető felüljáróval találkozni.

Kubában a kopott színek és a veterán autók , a folyton lüktető zene elvarázsolja az ideutazót. Aki képes különbséget tenni a művigyor és turisztikai látványosság és a valódi vidámság és értékek között, az megtalálja itt mindkettőt: valóban kedves és mosolygós embereket, és azt a hangulatot, amit már majdnem mindenhol a világon egységes márkák villogó neonreklámjaiba olvasztott a globális kultúra. Kuba azért különleges, mert nem egy harmadik világbeli nyomortanya: történelmének, egykori gazdagságnak köszönhetően kulturált és kellemes hely érzetét kelti, több évtizedes elzártsága viszont megőrzött rengeteg már csak filmekben látható, regényekben olvasható hangulatot, ízt és érzést.