Látnivalók Londonban: séta a Sohoban és Chinatown-ban

London egyik legpezsgőbb, legszínesebb és legizgalmasabb része a Soho, amely éjszakai életéről, jazz klubjairól, meleg bárjairól, szex üzleteiről, és alternatív életstílusáról nevezetes. Hangulatát az itt megforduló, etnikailag rendkívül színes tömeg is emeli. Területi elhelyezkedését nehéz meghatározni, nagyjából a Piccadilly Circus, Shaftesbury Avenue, Cambridge Circus (délen), Charing Cross Road (keleten), Oxford Street (északon), és a Regent Street (nyugaton) határolják.

Szíve az Old Compton Street-en, és a környező kis szűk utcácskákban dobog, ahol egymást követik a különféle illatokkal csábító éttermek, a hangulatos kávézók, csillogó-villogó kis színházak. Ez a rész volt London legelső meleg negyede, s mint ilyen, mind máig igen felkapott. Sokan ide sorolják még a város kínai negyedét, a China Town-t is, mely azonban a Shaftesbury Avenue-tól délre terül el, s bár valóban szomszédos a Sohoval, kultúrája egészen elüt attól, így nem igazán nevezhető a Soho részének.

Írott történelme a XVII. századig vezethető vissza, amikor VIII. Henrik korábbi vadász parkjának ezt a részét legeltetésre használták. Érdekes módon azonban a Soho (királyi birtok mivolta, valamint a szomszédos negyedek komoly fejlesztései ellenére) a XX. századig elkerülte a szélesebb körű figyelmet. Elsőként bevándorlók telepedtek le itt, majd a XIX. század második felétől a prostituáltak (egészen az 1980-as évekig) és az alacsony költségvetésű színházi darabok vették birtokukba a Sohot. És mivel a szex és a bűnözés többnyire kéz a kézben jár, így nem meglepő módon számos gengszter banda törzshelye is lett.

Az 50-es években a zeneipar – különösen a hippi, a rock és a jazz – is felfedezte magának a Sohot, London leghíresebb jazz klubja, a Ronnie Scotts még ma is működik a Frith Streeten.  De épp így kötődik a helyszínhez a Rolling Stones (mely 1962-ben a legendás Marquee-ban lépett fel először az Oxford Streeten), valamint a Sex Pistols (akik a Denmark Streeten laktak, de több hírhedt Soho-beli buli is fűződik a nevükhöz). Amíg a 70-es években elsősorban a brit punk bandák, addig a 80-as években a heavy metal és progresszív zenekarok vették birtokukba a Sohot, és különösen a Marquee Clubot (mely végül a Charing Cross Road-on fejezte be dicsőséges működését 1996-ban).

A 80-as években aztán konszolidálódott a környék, az átalakulás igényes éttermeket és média irodákat hozott magával, bár kétség kívül itt-ott még mindig rábukkanhatunk a Soho hajdani, színes, összetéveszthetetlen hangulatára. És amíg az Old Compton Street és környéke – mely még hamisítatlanul tükrözi vissza a Soho izgalmas múltját – nyüzsög, pezseg a turistáktól, bohém életvitelt folytató helyiektől, életművészektől, vagy a külföldi bevándorlóktól, addig a közeli, árnyas Soho Square – egy hangulatos kis tér, közepén bájos mock-Tudor (ál-Tudor) faházikóval – a csendes üldögélésre, andalgásra csábít. A tér, mely 1681-ben épült, II. Károly angol király után eredetileg King Square névre „hallgatott” (az uralkodó szobra a tér közepén látható).

A Sohoban találjuk a hírneves Carnaby Street-et is, London egyik kedvelt bevásárló utcáját, mely még 1685-86-ban jött létre (egy akkoriban itt álló házról kapta a nevét), az 1820-as években pedig piac működött itt. 1934-ben Amy Ashwood Garvey és Sam Manning megnyitották Florence Mills Social Club nevű jazz bárjukat, mely az afrikai összetartozás ideológiáját hirdető pánafrikanizmus híveit tömörítette. 1958-ban aztán megnyílt a legelső butik (His Clothes), melyet hamarosan más híres üzletek követtek:  I Was Lord Kitchener's Valet, Kleptomania, Mates, Ravel, stb. A 60-as években a független butikoktól és dizájnerek főhadiszállásától tarkított Carnaby Street a Mod (egyfajta londoni szubkultúra olyan zenekarok stílusában, mint a The Kinks, vagy a The Who) és a hippi irányzatok kedvelt találkozó helye lett, emellett számos underground klub működött a szomszédos utcákban (pl. Roaring Twenties).

A környéken több izgalmas színházat is találunk, az egyik ilyen a Tottenham Court Roadon lévő Dominion Theatre, ahol jelenleg a nagy sikerű We Will Rock You című Queen musicalt játsszák (össze sem téveszthetjük, hiszen a bejárat felett hatalmas aranyozott Freddy Mercury szobor áll), vagy a Shaftesbury Avenue-n lévő Palace Theatre, mely Andrew Lloyd Webber tulajdonában van, s szintén népszerű musical-eket játszanak benne. E kettő mellett itt található a Gielgud Theatre (Shaftesbury Ave.), a London Palladium (Argyll St.), vagy a Prince Edward Színház (Old Compton St.).

London kínai negyede korábban a város számos helyén létezett, az 1970-es évek óta a Soho mellett, a Gerrard Street körül terül el. Egyfelől a Soho részeként emlegetik (s aki errefelé jár, többnyire mindkét részt felkeresi), ugyanakkor etnikailag nagyon elkülönülnek egymástól. A környék azonnal felismerhető kétnyelvűségéről, a rengeteg kínai étteremről, pékségről, szupermarketről, vagy ajándéküzletről, melyeket egyaránt kínaiak üzemeltetnek. Ha az ember még így sem érezné magát eléggé Ázsiában, akkor a számos tradicionális kínai kapu, aprócska pagoda, a Gerrard Streeten álló jellegzetes kőoroszlánok, az utcák felett kifeszített vörös lampionok és színes zászlók egészen biztos segítenek Kínába repíteni a gyanútlan turistát.

Az angol főváros további nevezetességeiről a Látnivalók Londonban című oldalon olvashat részletesebben.